2013. február 27., szerda

Makara Iván-jó dolgokat hagyott maga után hátra


Ahogyan mondani szokás,az ember az életében fel kell,hogy nevelje gyermekeit,építse fel házát és gondoskoddjon gyümölcsöséről a háza mellett.Mindezt,és ezen kívül mást is megtett Makara Iván az életében. A gyermek és ifjú kora a csodálatos természetü faluban telt el, az Ung hegyi folyó partján, Nagy Bereznai járásban Mércse. Csodás,mesés természetben,dolgos,jó és őszinte emberek között nevelkedett,akik gyermekkorától oltották beleaz anyaföldhöz és a néphez való szeretetét,a népszokások és kultúra ismereteit.
1912 július 28-án született. Édesapja Makara Alekszej Vasziljevics-1880 márcuis 11-én született,aki még 1913-ban utazott el az USÁ-ba dolgozni és nem tért vissza.Édesanyja Pida Mária Andrejevna,1886 május 23-án született és 1918-ban halt meg.Hatéves korában lett árva és Iván nagybátyja családjában nevelkedett,testvére Mária esküvője után az ő férje Hápák Vaszilij családjában.1926-ban a szülőfalujában a népiskola befejezése utána Nagy Bereznai városi iskolában folytatta tanulmányait.Minden nap esőben és hóban is gyalog járt iskolába, amig a Vörös Kereszttől nem kapott egy ágyat a kollégiumban.

1929-ben a Nagy Bereznai Állami városi iskola elvégzése után,mint az iskola egyik legjobb tanulóját a Munkácsi Állami Tanítói Szemináriumba irányították,aminek elvégzése után 1933-ban időszakos tanítónak nevezték kia Perecsenyi járásba.Először Zavbucs faluban dolgozott,egy évre rá Poroskovó faluba helyezték át a népiskolába. 1935-ben kapta meg a bizonyitványt végzettségéről a népiskolában való tanításra. Poroskovó faluban találkozott Pavlisinec Laura népiskolai tanítónővel,akivel 1934 november 25-én egybekötötték sorsukat és hosszú éveken át éltek együtt,három gyermeket indítva életútjkra:Jekatyerina(1938), Elvira (1942), Eugén(1945).Lányai az Ungvári Állami Egyetemet végezték el és pedagógusok lettek,a fia a Lembergi Erdészmérnöki Föiskolát végezte el,mérnök lett. A  kötelező katonai szolgálat után, a cseh hadseregben kezdett el tanulni, a tiszti iskolában, Levocs városban, Ungváron fejezte be 1937-ben, és visszatért a népiskolába Poroskovó faluba.1938 szeptemberétől a feleségével együtt Záricsevo faluba helyezték át,ahol 1944 novemberéig dolgozott.
Aktívan vett részt a falu életében,művelői munkát végzett a népnek,amivel mély tiszteletüket vívta ki.Még a Munkácsi Tanítói Szemináriumban tanúlt meg hegedün játszani,és az iskolában dolgozva tanította a falusi gyerekeket énekelni,énekkart vezetett.Tehetsége volt a rajzhoz,aminek szeretetére tanította a falusi gyerekeket. 1942 áprilisában mobilizálták őt a magyar hadsereghez és elküldték a Keleti frontra,ahol 1943 februárjáig volt,eljutott Novij Oszkol városig Oroszországban.
1944 decemberében a Kárpátaljai Ukrajna Teljhatalmu Néptanács rendelete alapján kinevezték a Perecseny környéki népművelőjének,ahol 1947 szeptemberéig dolgozott.Mivel nem lépett be  a Kommunista Párt soraiba, rákényszerítették a munkahely változtatására,a Perecsenyi erdőgazdaságba ment.
A sikeres pedagógiai munkájáért 1946-ban az Ukrajna Müvelődési Minisztérium a „Kiváló Népművelő Érdemrend”kitüntetésében részesítette,amit az akkori Ukrajna Művelődési Minisztere Ticsina Pál nyújtott át.
Egy rosszakarója által megtapasztalta az MGB hivatalos szerv ránehezedő nyomását.1950 februárától-1951 januárjáig az Ungvári SZIZO MGB-ben volt,ahol a magyar hadseregben töltött idejéért országváltást írtak neki elő.Sok nehézséget élt át,de nem tört meg.A családját is üldözték.A feleségét a három gyermekükkel kilakoltat ták  Perecsenyben az önkormányzati lakásból,és kénytelenek voltak albérletbe költözni Szimer faluba,ahová  Perecsenyből helyezték át feleségét tanítónőnek.A Perecsenyi erdőgazdaságban,később a Perecsenyi erdészeti üzemben dolgozott a következő poziciókban:számlázo a mechanikai üzemben(1951-1952),erdőkitermelő alapitvány mérnöke(1952-1954),művezető(1954-1955),alsó raktármester(1955-1962),főkönyvelő-ellenőr(1962-1969),a rugóüzem közgazdász-számlavezetője(1969-1971).1971 augusztusától 1973 márciusáig,amig nyúgdíjbanem ment,különböző helyeken volt kénytelen dolgozni,hogy tisztességesebb nyúgdíjat kaphasson. A Perecsenyijárási Mezőgép egyesületénél helyezkedett el az Üditőborgyárban,mint építőanyag beszerző.
Saját házat épített,ahová a családjával együtt az 50-es évek közepén költözött be.Makara Iván a szabad idejébena házánál levő gyümölcskertjét gondozta és finom jóízű gyümölcsöket  termelt.Méhészettel foglalkozott,Kijev ben elvégezte a méhészeti iskolát.Nyúgdíjaskén is aktívan vett részt a társadalmi életben.1975-ben egyike volt a Perecsenyi járási „Nyúltenyésztő”egyesület szervezőinek,aminek 1978-ig volt a vezetője. Szerette a kedvenc énekeit,amit megszerettetett gyermekeivel és unokáival is.Érdeklődött Ukrajna történelméről, figyelemmel kísérte a hetvenes,nyolcvanas években az Ukrajnában zajló disszidens  mozgást.Nagy lelkesedéssel fogadta a „Szovjet Birodalom”szétesését és az Ukrán Állam függetlenségét.
1999 április 10-én Makara  Iván elhunyt és többé nincs az intelligens,őszinte patrióta,hazaszerető ember.
Magyar nyelvre fordította: Nemes Judit (Bacsinszky Gyula és Kaminszky Irén dédunokája)