A Perecsenyi járás műveltség terjesztői

Hazánk XVIII és XX-ik század eleji történelme szoros kapcsolatban van sok neves tudós életével,tevékenységével,alkotásával,kultúrájával és műveltségével,akik kiegyensúlyozták a nép érdekeit,gondoskodtak hazánk lakosságának a lelki,művelődési,kulturális és szociál-gazdasági színvonal felemelkedéséről.Néhányan közülük a Perecseny járás szülöttei voltak,a többiek életük bizonyos időszakaiban tevékenységük által voltak kapcsolatban járásunkkal.

Paszteli Iván kanonok-kiváló Egyházi és kultúrális közéleti személyiség,pedagógus,egyházi történelem kutató,költő szatíra iró-1741 január 21-én született Kis Pasztel faluban-ma Pasztilka Perecsenyi járásban.Művésznévként szülőfaluja nevét vette fel,a valódi születési neve Kovács Iván. Műveltségét
Ungváron,Budapesten,Egerben szerezte,lelkész volt Huszton,Munkácson,Gumennben,Koritnyániban,a Munkácsi egyházi iskolában az etika proffesszora volt.
A Szpisszka vármegye görög egyházhoz tartozó paróhiákat átadták a Munkácsi Püspökség fennhatósága alá,szükségessé vált fővikáriust választani az 1787 július 27-én megalakult új Kassai vikáriátusra,Bacsinszky András püspök paszteli kanonokot javasolta erre a pozícióra.A püspök 1787 december 30-án levelet küldött II József osztrák császárnak,amiben jellemezte őt,hogy nagy tudással rendelkezik és szükséges minőséggel a fontos pozíció betöltéséhez,különös ítélőképességgel és tapasztalattal.A császár elfogadta a jelölt érétkelését és beleeggyezését adta Paszteli Iván kanonok kinevezésének a Szpisszkai Vikáriátus vezetésére.A fövikáriusi minőségi feladat elvégzése érdekében szükségessé vált a Kassára való áttelepülése és új lakhely építése számára.Erre  korábban a dominikáriusok Kolostorában jelölték ki a helyet,de az épitkezés nagyon elhúzódott.A Kassai hatalom az Egri püspök hatására mostohán bánt a Görög-Katólikus Vikáriátussal és több módon akadályozta őt.Paszteli beszámolt a püspöknek,hogy” a vikáriátus ügye összességében  úgy tekinthető,hogy részben nem ad semmilyen reáliseredményt…”A görög-katólikus fövikáriusi rezidencia végeredményben nem épült fel Kassán,az udvara Eperjesre volt áthelyezve.Az építkezéssel való nehézségek és a vikáriusi pozíció nagyobb erőfeszítést igényeltek az idö södő Paszteli számára,akinek az egészségi állapota romlani kezdett.Felismereve a nagy kötelezettséggel járó munkát és érezve,hogy nincs elegendő ereje a megfelelő színten elvégezni azt, a püspökhöz fordult,ahol elismerte,hogy a vikáriusi feladat nagyon megterhelő számára és kérte a fövikáriusi pozícióról való leváltását.Figyelembe véve a körülményeket,1790-ben leváltották őt a fövikáriusi posztról.
A kutatók véleménye szerint,még egy oka volt,hogy Paszteli lemondott a fövikáriusi posztról,nagy vágya volt, hogy befejezze történelmi alkotását ,a Podkárpátszkájá Ruszy lelki fejlődéséről a XVIII század második felében, azt gondolva róla,hogy senki nem tudja megcsinálni nála jobban,mivel résztvevője volt annak a folyamatnak.Az volt a vágya,hogy a Munkácsi Egyházról egy sokoldalú történelmi alkotást írjon,ami látszik szavaiból,amit a kézirat végére írt:”Ahogyan annak lennie kellett,összeszedtem egy kötetbe,példát mutattam,mit kell csinálni,másnak szeretnék segíteni,ezért én fejeztem be ezt a kutatást.”A saját munkáival”A Munkácsi Egyház Történelme” és”A  Ruszinok származása”címú műveivel Kárpátalján lerakta a történelem alapkoncepcióit és belekezdett egy fontos téma kutatásába,mint a vidék templomai történelmi kutatásba.
Kutatási munkáját magas színvonalon folytatták Lucskai Mihály,Duhnovics Alekszander,Králickij Ánátolij,Duliskovics Iván és mások.Dmitrij Dányiljuk Ungvári tudós,aki nagyban hozzájárult az alkotásai kutatásához Paszteli Ivánt megérdemelten Kárpátalja elöljáró történészének nevezte.A maga idejében magas végzettségüembernek számított és tudását,tehetségét és képességeit kedves hazája lelki fejlődésének szentelte. A földi életét Paszteli 1799-ben fejezte be és Ungváron van eltemtve.

Hazánk még egy hatalmas fia,Csurgovics Iván kanonok,Novoszelice faluban,Perecenyi járásban született,Csurgovics Iván görög-katólikus lelkész családjában,1791 január 26-án.Édesapja Csurgovics I. lelkész volt Csornoholova faluban(1778-1785) és Novoszelice faluban(1785-1815).Édesapja halála után 1815-1829 Novoszelice faluban testvére Csurgovics László atya volt a lelkész.1829-1845 Nagy Lázi faluban volt lelkipásztor.Az Ungvári Gimnázium elvégzése után Budapestre irányították folytatni tanulmányait,azután-az Ungvári Teológiai Szemináumba.1817-ben pappá szentelték és az Ungvári Gimnáziumban kezdett tanítani.Két év múlva Bécsbe indult hittudományt tanulni a Frintaneumba.1823-ban itt megkapta lelkész doktori címét.1825-ben az Ungvári Gimnázium igazgatójának nevezték ki,aminek az élén 1856-ig volt.Pócsi Sándor püspök halála után,1831-ben Csurgovics Iván kanonok lett a Munkácsi Görög-Katólikus Egyház kapitulális vikáriusa 1838-ig,Popovics László püspök felszeneléséig.Abban az időben ö volt az Ungvári katedrális énekkar megalpítója.Popovics püspök leváltotta a kapitulális vikáriátusi posztjáról és az Ungvári Tanítói Szeminárium igazgatójának nevezte ki, amit 1839-1861-ig töltött be.Az igazgatói állásokon Ungváron a Gimnáziumban és a Tanítói Szemináriumban, a tanári munkákra neves, magasan kvalifikált tanárokat alkalmazott,  elsősorban helyi lakosokat,nemzeti tudatosságu intelligenciával,hogy neveljék a tanulókat,főleg a leendő tanítókat népük igazi patriotáiknak,lelkileg éretteknek és a gyakorlati életre jól felkészülteknek.Ezzel a céllal írt néhány munkát az „elméleti és gyakorlati művelődés tanítása” és nevelése.Folyamatosan gondoskodott a Kárpátaljai falvakban  az új iskolák építéséről és az iskolák pedagógusi ellátásáról.1862-ben halt meg.Csurgovics Iván annak az időnek egyik legműveltebb plejádja volt,kilenc európai nyelvet beszélt.
Egy könyvtárat hagyott maga uán hátra,amely a filozófiai  olvasottságáról,műveltségéről és gondolkodás módjá ról  tanuskodik.A könyvtár könyvei olyan emberről beszélnek és mutatnak be,aki magasan művelt színten állt a környezete színvonala felett,az európai civilizáció színtjén volt,emellett őszinte patriota és korának tudatos férfiuja  is volt. Érdekes,hogy Csurgovics Iván unokahuga(László testvére lánya)-Karolina(1824-1858)Soltész Aekszander görög-katólikus lelkész felesége volt,aki Gribovci faluban szolgált (1842-1847),Kosztov Pasztelben (1847-1856),Poroskovojéban(1856-1872)és Záricsitben(1872-1884).A családjukban két lány született,Irma és Mária és három fiu Iván,Gyula és Alekszander.Soltész Alekszander Alekszándrovics(1854-1931) unokája testvérének Csurgovics Lászlónak húsz évig dolgozott tanítóként Túrja-Remete faluban.Az ö felesége Jackovics Anna(1855-1935),szintén görög-katólikus lelkész családból származík,édesapja Jackovics László,édesanyja Legeza Barbara-Legeza Irinej,író és társadalmi művelő nagynényje.Irinej 1861 április 1-én született Túrja Bisztráján.Az Ungvári Teológiai Szemináriumot végezte el.Lelkészként dolgozott Klenovó faluban,ahol kibontakoz tatta a társadalmi életet( kölcsön pénztárakat alapított,megalapította a „Józan Testvériség Szövetkezetet) Túrja Paszekán.Számos elbeszélés írója volt-írt humoros,pszihológiai,morális és szociális-gazdasági témáju műveket is. Legeza Irinej 1929 szeptember 8-án halt meg.

A nagy társadalmi és tevékenségü életet élő ember,Szilvay Iván szoros kapcsolatban volt Turjánszkájá Dolinafaluval.1838 március 15-én született Szuszkovo faluban,Szolyvai járásban Szilvay Antal és Legeza Katalin lelkész családjában.Az alapképzést az otthoni iskolában ,Szuszkovón kapta édesapja felügyelete alatt,aki igyekezet fiát hozzászoktatni az Egyházi templomi élethez,ezért a hétköznapokon és ünnepnapokon magával vitte őt a templomba.Az Ungvári és a Szatmári (Satu-Mare,Erdély,Románia) Gimnáziumokban,azután Budapesti Teológiai Egyetemen tanúlva Szilvay a maga idejében elég magas vézettséget kapott.Hoszzú időn át dolgozott lelkészként a Szolyvai járásban,Szuszkovó és Duszinó falvakban.1881 márciusától 1899 májusáig Turja Remetén lakott a Perecsenyi járásban.A Turjai hívő körnek leklésze.Ezután áthelyezték Új Dávidkovo faluba a Munkácsi járásba ,ahol haláláig szolgálta Istent,1904 február 13-ig. Szilvay Iván a XIX század második felének kimagasló irodalmi személyíségének számított hazánkban:művei négy hatalmas kötet kézirratból állnak,melyeknek többségük nem hogy nem jelent meg külön könyvként,de nem is jelentek meg az időszaki sajtóban.A kézirathoz nem tartozik a 40 sírfelirat,amelyek 1898-ban voltak kiadva külön könyvként és ugyancsak 35 állatmese,amelyek bizonyára valamelyik kis Ungvári magánkönyvtárban  vannak megőrizve.Szilvay Iván műveinek többsége Uriil Meteor művész néven jelent meg”Uriil Meteor Fogalmazásai”.Szilvay Iván a művész nevét nem a cenzurázott fogalmakból vette,mert abban az időben Kárpátalja egész intelligenciája ismerte ki Uriil Meteor.Az álnevét maga alkotta,kizárólag felkeltő céllal,belerakva a saját magas hivatásának tervét-megvilágitani a nép útját.elvezetni őt a jobb élethez.Szilvay Iván irodalmi öröksége Kárpátalja egyik feltűnő irodalmi jelensége,egyébként irodalmi öröksége nem kapott kellő figyelmet,a művei többsége  nem rendelkezík elég széles olvasókörrel.Jelentős nyomot hagyott a Perscsenyi járásban fia is Szilvay Szion atya .1876 január 29-én született Szuszkovóban.Nagyon tehetséges ember volt ,színdarabokat írt,énekekhez szöveget,zenét komponált hozzájuk,remek festő volt.Ungváron elvégezte a Gimnázimot és Teológiai Szemináriumot.1900-ban szentelték pappá.Szilvay Szion atya felesége, Bacsinszky Izabella volt ,Bacsinszky Mihály Dubrovszkij falu lelkésze(1849-1927) és Tabakovics Erneszta lánya.Azokban a falvakban,ahol lelkész volt népi énekkarokat alapított,akik az ő vezetésével magas professzionális és mesteri színvonalakat értek el.Így Vorocsovo faluban,ahol meglehetősen hosszú ideig volt lelkész,Pávlisinec Nyikoláj tanítóval együtt alapítottak egy négyszólamu paraszt énekkart.Színpadra vitte a Vorocsevoi népi esküvő darabot.A Vorocsevoi énekkar 1923-ban sikeresen szerepelt az Ungvári színházak színpadain,Eperjesen és Kassán.A 20 évek közepén Szilvay Szion lett a  „Harmónia” Egyházi énekkar karmestere,amely a Podkárpátszkájá Ruszyon nagyon híres volt és részt vett minden fontos kulturális eseményen.1932-ben halt meg.

Duhnovics A.-val egy nézetet valló és folytató, patriota vallásu népfejlesztő,mozgalom ébresztő volt hazánkban Mitrák Alekszander is,híres író,újságíró,etnográfus és nyelvkutató.1837 október 16-án született Ploszkoje faluban a Szolyvai járásban,Mitrák András helyi lelkész családjában.Az elemi iskola elvégzése után tízéves kisfiúként az Ungvári hatosztályos Gimnáziumba ment tanulni és a két utolsó évet Szatmárban(Satu-Mare,Erdély,Románia) felyezte be.Azután az Ungvári Teológiai Szemináriumban tanult,amit 1862-ben végzett el.Lelkészként a következő falvakban szolgált:Ilynyicén,Nagy Lucskiban,Jaszenovóban,Klenovóban és Vorocsevóban.Valamennyi ideig(1864-1868) a Munkácsi népi iskolában tanított híttant.Mitrák A.irodalmi hagyatéka több tíz vers,publikációs néprajzi vázlat,különböző témáju újságcikkek és az említett népművészeti írásos gyüjtemény.A prózai műveiből különösen az”Úti élmények a Verhovinán”c.vázlat emelhető ki,amelyben a szerző  igazságosan mutatja a földművelő hegyi emberek alárendelt életét,az ők hihetetlen nagy hiányukat,a sötétséget a gyönyörű hegyi táj és természet hátterében.Mitrák  igazi munkás mozgalmának a nyelvtudomány-szótárírás mondható,hosszú éveken át gyűjtött anyag,hatlmas szótárak kiadása,befelyezővéleményezője,”Orosz-Magyar”szótár(1881-es kiadás),”Magyar-Orosz”szótár(1922-es  utolsó kiadás,már a halála után).A tudományos munkájának fő forrásaaz orosz népi mondások lekszikális gyüjteménye volt,amiket a Szolyvai,Munkácsi,Uzsánszkij,Turjánskij dolina és Perecsenyi járásokban gyüjtött.1915 március 17-én halt me Roszvegovo faluban.

Kárpátalja népcsoportjának ébresztöje Fencik Eugenij atya is feltünő helyet foglal el,akinek művészi tevékenysége:költő,próza és drámaíró,újságró,irodalmi történész és publicista a XIX század második felében.1844-ben született egy falusi lelkész családjában Kis Martinkó faluban,Szolyvai járásban.Az Ungvári és Szatmári (Satu-Mare,Erdély Románia) Gimnáziumokban tanult,azután a Bécsi Egyetem Teológiai szakán.Az Egyetemi kutatások idejeén Bécsben érdeklődni kezdett a szláv népek történelmével és kultúrájával,elmélyült ezeknek az eszméknek egyesülésében,olyan irányú szakkörökbe járt.Megkapva felső végzettségét,1869-ben a Kárpátaljai falvakban kezdett lelkészként dolgozni:Bogarevec,Bukovec,Duszina,Poroskovo,Nagy Rákóci,Gorincsevo,ahol 1903-ban halt meg.  Fencik Eugénij irodalmi hagyatéka nagyon különböző tematikáju és széles műfaju.Szerzője volt sok költői,prózai és drámai műnek,publicisztikai vázlatnak,népművészeti újságcikknek,fordításnak és népművészeti leírásnak, egyházi szentbeszédek.A saját széles műfaju műveit és tájkutató munkáit az Ungvári és Lembergi újságokban nyomtatta.Ugyancsak haladó és gyümölcsöző volt Fencik kiadói és újságírói tevékenysége.1885-ben létrehozta a”Lisztok””Lapocska” űjságot,melynek élete végéig volt a szerkesztője.Az űjságban publikálta a saját és más szerzők irodalmi és történelmi tájkutatási felfedezéseit,tudományos-népszerűsítő cikkeit.Belefoglalta a népiskoláknak írt öt tankönyvet is:ruszin nyelvtan,történelem,aritmetika(ma matematika),természetrajz,fizika és a hívőknek”Molitvoszlov”Imaszó”, „Liturgika”.

Történelmi kutatások ,felhasznált források és irodalom:

1.Potusnyák Fedor Mihájlovics.-Én és a végtelen(Kárpátalja történelmi filozófiai vázlat).-összetétel és utószó. Oficinszkij R.Ungvár:Gazsda,2003.-127 old.
2.Csucska Pál.Ungvári Gimnázium.Történelem,anyagok,emlékezések.Ungvár:”CP.OOO Poliprint”.2001.-269 o.
3.Magocsai Pál Róbert.A nemzeti tudat formálása:Podkárpátszkájá Ruszy(1848-1948).A szerző fordítása angol nyelvről.-Polka „Kárpát tája”.-Ungvár.1994.-296 old.
4.Szabó Euménij.A szláv-egyházi és magyar-orosz emlékművek szöveggyüjteménye.magyar-orosz népmesékkel megtoldva,eredeti nyelvjárással.”Knyigopecsátnij fond Epárhii Mukácsevszkoj”.-Ungvár.1893.-232 old.
5.Áfánászij V.Pekár.CSSZVV.Kárpátalja Templomainak történelmi vázlata.II Kötet:Belső Történelem.-Róma-Lemberg.-Izdátelysztvo otcov Vászilián „Missioner”.1997.-492 old.
6.Bendász Itván és Dániel:”Lelkész-mártírok,igazvallók”.Ungvár.”-Patent”.-1999.-234 old.
7.A szerző személyes családfájának irattárából.
8.Danyiljuk D.Ioann pasztel.Kárpátalja történelmi földrajza./ /Lucskáj M. A Kárpát  Ruszinok történelme.-T.5.-Ungvár,-1999.C.5-16.
9.Misánics O.V.A Kárpátok nem választanak el minket.Ungvár.-„Szerebrjánájá Zemljá”.1993.-282 old.
10.Tyerovszkij Georgij.A Podkárpátszkájá Ruszy nyelve.-Moszkva.-1995.-90 old.
11.A Munkácsi Görög-Katólikus Egyházmegyéhez tartozó paróhiákon működő lelkészek névsora a legrégebbi időktől 1949-ig.//Bendász István.Részletek a Munkácsi Görög-Katólikus Egyházmegye történetéből.-Ungvár.-1999.-265-266 old.

Magyar nyelvre fordította: Nemes Judit (Bacsinszky Gyula és Kaminszky Irén dédunokája)




Loading...