Hazánk XVIII és XX-ik század eleji történelme szoros kapcsolatban van
sok neves tudós életével,tevékenységével,alkotásával,kultúrájával és műveltségével,akik
kiegyensúlyozták a nép érdekeit,gondoskodtak hazánk lakosságának a lelki,művelődési,kulturális
és szociál-gazdasági színvonal felemelkedéséről.Néhányan közülük a Perecseny járás
szülöttei voltak,a többiek életük bizonyos időszakaiban tevékenységük által
voltak kapcsolatban járásunkkal.
Paszteli Iván kanonok-kiváló Egyházi és
kultúrális közéleti személyiség,pedagógus,egyházi történelem kutató,költő szatíra
iró-1741 január 21-én született Kis Pasztel faluban-ma Pasztilka Perecsenyi járásban.Művésznévként
szülőfaluja nevét vette fel,a valódi születési neve Kovács Iván. Műveltségét
Ungváron,Budapesten,Egerben szerezte,lelkész volt Huszton,Munkácson,Gumennben,Koritnyániban,a
Munkácsi egyházi iskolában az etika proffesszora volt.
A Szpisszka vármegye görög egyházhoz tartozó paróhiákat átadták a Munkácsi
Püspökség fennhatósága alá,szükségessé vált fővikáriust választani az 1787 július
27-én megalakult új Kassai vikáriátusra,Bacsinszky András püspök paszteli
kanonokot javasolta erre a pozícióra.A püspök 1787 december 30-án levelet küldött
II József osztrák császárnak,amiben jellemezte őt,hogy nagy tudással rendelkezik
és szükséges minőséggel a fontos pozíció betöltéséhez,különös ítélőképességgel és
tapasztalattal.A császár elfogadta a jelölt érétkelését és beleeggyezését adta Paszteli
Iván kanonok kinevezésének a Szpisszkai Vikáriátus vezetésére.A fövikáriusi
minőségi feladat elvégzése érdekében szükségessé vált a Kassára való áttelepülése
és új lakhely építése számára.Erre korábban
a dominikáriusok Kolostorában jelölték ki a helyet,de az épitkezés nagyon elhúzódott.A
Kassai hatalom az Egri püspök hatására mostohán bánt a Görög-Katólikus Vikáriátussal
és több módon akadályozta őt.Paszteli beszámolt a püspöknek,hogy” a vikáriátus
ügye összességében úgy tekinthető,hogy részben
nem ad semmilyen reáliseredményt…”A görög-katólikus fövikáriusi rezidencia végeredményben
nem épült fel Kassán,az udvara Eperjesre volt áthelyezve.Az építkezéssel való
nehézségek és a vikáriusi pozíció nagyobb erőfeszítést igényeltek az idö södő Paszteli
számára,akinek az egészségi állapota romlani kezdett.Felismereve a nagy kötelezettséggel
járó munkát és érezve,hogy nincs elegendő ereje a megfelelő színten elvégezni
azt, a püspökhöz fordult,ahol elismerte,hogy a vikáriusi feladat nagyon
megterhelő számára és kérte a fövikáriusi pozícióról való leváltását.Figyelembe
véve a körülményeket,1790-ben leváltották őt a fövikáriusi posztról.
A kutatók véleménye szerint,még egy oka volt,hogy Paszteli
lemondott a fövikáriusi posztról,nagy vágya volt, hogy befejezze történelmi
alkotását ,a Podkárpátszkájá Ruszy lelki fejlődéséről a XVIII század második
felében, azt gondolva róla,hogy senki nem tudja megcsinálni nála jobban,mivel résztvevője
volt annak a folyamatnak.Az volt a vágya,hogy a Munkácsi Egyházról egy sokoldalú
történelmi alkotást írjon,ami látszik szavaiból,amit a kézirat végére írt:”Ahogyan
annak lennie kellett,összeszedtem egy kötetbe,példát mutattam,mit kell csinálni,másnak
szeretnék segíteni,ezért én fejeztem be ezt a kutatást.”A saját munkáival”A
Munkácsi Egyház Történelme” és”A
Ruszinok származása”címú műveivel Kárpátalján lerakta a történelem alapkoncepcióit
és belekezdett egy fontos téma kutatásába,mint a vidék templomai történelmi
kutatásba.
Kutatási munkáját magas színvonalon folytatták Lucskai Mihály,Duhnovics
Alekszander,Králickij Ánátolij,Duliskovics Iván és mások.Dmitrij Dányiljuk Ungvári
tudós,aki nagyban hozzájárult az alkotásai kutatásához Paszteli Ivánt
megérdemelten Kárpátalja elöljáró történészének nevezte.A maga idejében magas végzettségüembernek
számított és tudását,tehetségét és képességeit kedves hazája lelki fejlődésének
szentelte. A földi életét Paszteli 1799-ben fejezte be és Ungváron van
eltemtve.
Hazánk még egy hatalmas fia,Csurgovics Iván kanonok,Novoszelice
faluban,Perecenyi járásban született,Csurgovics Iván görög-katólikus lelkész
családjában,1791 január 26-án.Édesapja Csurgovics I. lelkész volt Csornoholova
faluban(1778-1785) és Novoszelice faluban(1785-1815).Édesapja halála után
1815-1829 Novoszelice faluban testvére Csurgovics László atya volt a lelkész.1829-1845
Nagy Lázi faluban volt lelkipásztor.Az Ungvári Gimnázium elvégzése után
Budapestre irányították folytatni tanulmányait,azután-az Ungvári Teológiai
Szemináumba.1817-ben pappá szentelték és az Ungvári Gimnáziumban kezdett tanítani.Két
év múlva Bécsbe indult hittudományt tanulni a Frintaneumba.1823-ban itt megkapta
lelkész doktori címét.1825-ben az Ungvári Gimnázium igazgatójának nevezték
ki,aminek az élén 1856-ig volt.Pócsi Sándor püspök halála után,1831-ben Csurgovics
Iván kanonok lett a Munkácsi Görög-Katólikus Egyház kapitulális vikáriusa
1838-ig,Popovics László püspök felszeneléséig.Abban az időben ö volt az Ungvári
katedrális énekkar megalpítója.Popovics püspök leváltotta a kapitulális vikáriátusi
posztjáról és az Ungvári Tanítói Szeminárium igazgatójának nevezte ki, amit
1839-1861-ig töltött be.Az igazgatói állásokon Ungváron a Gimnáziumban és a Tanítói
Szemináriumban, a tanári munkákra neves, magasan kvalifikált tanárokat
alkalmazott, elsősorban helyi
lakosokat,nemzeti tudatosságu intelligenciával,hogy neveljék a tanulókat,főleg
a leendő tanítókat népük igazi patriotáiknak,lelkileg éretteknek és a
gyakorlati életre jól felkészülteknek.Ezzel a céllal írt néhány munkát az „elméleti
és gyakorlati művelődés tanítása” és nevelése.Folyamatosan gondoskodott a Kárpátaljai
falvakban az új iskolák építéséről és az
iskolák pedagógusi ellátásáról.1862-ben halt meg.Csurgovics Iván annak
az időnek egyik legműveltebb plejádja volt,kilenc európai nyelvet beszélt.
Egy könyvtárat hagyott maga uán hátra,amely a filozófiai olvasottságáról,műveltségéről és gondolkodás
módjá ról tanuskodik.A könyvtár könyvei
olyan emberről beszélnek és mutatnak be,aki magasan művelt színten állt a környezete
színvonala felett,az európai civilizáció színtjén volt,emellett őszinte
patriota és korának tudatos férfiuja is
volt. Érdekes,hogy Csurgovics Iván unokahuga(László testvére lánya)-Karolina(1824-1858)Soltész
Aekszander görög-katólikus lelkész felesége volt,aki Gribovci faluban szolgált
(1842-1847),Kosztov Pasztelben (1847-1856),Poroskovojéban(1856-1872)és Záricsitben(1872-1884).A
családjukban két lány született,Irma és Mária és három fiu Iván,Gyula és
Alekszander.Soltész Alekszander Alekszándrovics(1854-1931) unokája testvérének
Csurgovics Lászlónak húsz évig dolgozott tanítóként Túrja-Remete faluban.Az ö
felesége Jackovics Anna(1855-1935),szintén görög-katólikus lelkész családból származík,édesapja
Jackovics László,édesanyja Legeza Barbara-Legeza Irinej,író és társadalmi művelő
nagynényje.Irinej 1861 április 1-én született Túrja Bisztráján.Az Ungvári Teológiai
Szemináriumot végezte el.Lelkészként dolgozott Klenovó faluban,ahol kibontakoz tatta
a társadalmi életet( kölcsön pénztárakat alapított,megalapította a „Józan Testvériség
Szövetkezetet) Túrja Paszekán.Számos elbeszélés írója volt-írt humoros,pszihológiai,morális
és szociális-gazdasági témáju műveket is. Legeza Irinej 1929 szeptember
8-án halt meg.
A nagy társadalmi és tevékenségü életet élő ember,Szilvay Iván
szoros kapcsolatban volt Turjánszkájá Dolinafaluval.1838 március 15-én született
Szuszkovo faluban,Szolyvai járásban Szilvay Antal és Legeza Katalin lelkész
családjában.Az alapképzést az otthoni iskolában ,Szuszkovón kapta édesapja felügyelete
alatt,aki igyekezet fiát hozzászoktatni az Egyházi templomi élethez,ezért a hétköznapokon
és ünnepnapokon magával vitte őt a templomba.Az Ungvári és a Szatmári
(Satu-Mare,Erdély,Románia) Gimnáziumokban,azután Budapesti Teológiai Egyetemen
tanúlva Szilvay a maga idejében elég magas vézettséget kapott.Hoszzú időn
át dolgozott lelkészként a Szolyvai járásban,Szuszkovó és Duszinó
falvakban.1881 márciusától 1899 májusáig Turja Remetén lakott a Perecsenyi járásban.A
Turjai hívő körnek leklésze.Ezután áthelyezték Új Dávidkovo faluba a Munkácsi járásba
,ahol haláláig szolgálta Istent,1904 február 13-ig. Szilvay Iván a XIX század
második felének kimagasló irodalmi személyíségének számított hazánkban:művei négy
hatalmas kötet kézirratból állnak,melyeknek többségük nem hogy nem jelent meg külön
könyvként,de nem is jelentek meg az időszaki sajtóban.A kézirathoz nem tartozik
a 40 sírfelirat,amelyek 1898-ban voltak kiadva külön könyvként és ugyancsak 35 állatmese,amelyek
bizonyára valamelyik kis Ungvári magánkönyvtárban vannak megőrizve.Szilvay Iván műveinek
többsége Uriil Meteor művész néven jelent meg”Uriil Meteor Fogalmazásai”.Szilvay
Iván a művész nevét nem a cenzurázott fogalmakból vette,mert abban az időben
Kárpátalja egész intelligenciája ismerte ki Uriil Meteor.Az álnevét maga
alkotta,kizárólag felkeltő céllal,belerakva a saját magas hivatásának tervét-megvilágitani
a nép útját.elvezetni őt a jobb élethez.Szilvay Iván irodalmi öröksége Kárpátalja
egyik feltűnő irodalmi jelensége,egyébként irodalmi öröksége nem kapott kellő
figyelmet,a művei többsége nem rendelkezík
elég széles olvasókörrel.Jelentős nyomot hagyott a Perscsenyi járásban fia is Szilvay
Szion atya .1876 január 29-én született Szuszkovóban.Nagyon tehetséges
ember volt ,színdarabokat írt,énekekhez szöveget,zenét komponált hozzájuk,remek
festő volt.Ungváron elvégezte a Gimnázimot és Teológiai Szemináriumot.1900-ban
szentelték pappá.Szilvay Szion atya felesége, Bacsinszky Izabella volt
,Bacsinszky Mihály Dubrovszkij falu lelkésze(1849-1927) és Tabakovics Erneszta
lánya.Azokban a falvakban,ahol lelkész volt népi énekkarokat alapított,akik az ő
vezetésével magas professzionális és mesteri színvonalakat értek el.Így Vorocsovo
faluban,ahol meglehetősen hosszú ideig volt lelkész,Pávlisinec Nyikoláj tanítóval
együtt alapítottak egy négyszólamu paraszt énekkart.Színpadra vitte a
Vorocsevoi népi esküvő darabot.A Vorocsevoi énekkar 1923-ban sikeresen szerepelt
az Ungvári színházak színpadain,Eperjesen és Kassán.A 20 évek közepén Szilvay
Szion lett a „Harmónia” Egyházi énekkar
karmestere,amely a Podkárpátszkájá Ruszyon nagyon híres volt és részt vett
minden fontos kulturális eseményen.1932-ben halt meg.
Duhnovics A.-val egy nézetet valló és folytató, patriota vallásu népfejlesztő,mozgalom
ébresztő volt hazánkban Mitrák Alekszander is,híres író,újságíró,etnográfus
és nyelvkutató.1837 október 16-án született Ploszkoje faluban a Szolyvai járásban,Mitrák
András helyi lelkész családjában.Az elemi iskola elvégzése után tízéves kisfiúként
az Ungvári hatosztályos Gimnáziumba ment tanulni és a két utolsó évet Szatmárban(Satu-Mare,Erdély,Románia)
felyezte be.Azután az Ungvári Teológiai Szemináriumban tanult,amit 1862-ben végzett
el.Lelkészként a következő falvakban szolgált:Ilynyicén,Nagy Lucskiban,Jaszenovóban,Klenovóban
és Vorocsevóban.Valamennyi ideig(1864-1868) a Munkácsi népi iskolában tanított
híttant.Mitrák A.irodalmi hagyatéka több tíz vers,publikációs néprajzi vázlat,különböző
témáju újságcikkek és az említett népművészeti írásos gyüjtemény.A prózai műveiből
különösen az”Úti élmények a Verhovinán”c.vázlat emelhető ki,amelyben a szerző igazságosan mutatja a földművelő hegyi
emberek alárendelt életét,az ők hihetetlen nagy hiányukat,a sötétséget a gyönyörű
hegyi táj és természet hátterében.Mitrák
igazi munkás mozgalmának a nyelvtudomány-szótárírás mondható,hosszú éveken
át gyűjtött anyag,hatlmas szótárak kiadása,befelyezővéleményezője,”Orosz-Magyar”szótár(1881-es
kiadás),”Magyar-Orosz”szótár(1922-es
utolsó kiadás,már a halála után).A tudományos munkájának fő forrásaaz
orosz népi mondások lekszikális gyüjteménye volt,amiket a Szolyvai,Munkácsi,Uzsánszkij,Turjánskij
dolina és Perecsenyi járásokban gyüjtött.1915 március 17-én halt me Roszvegovo
faluban.
Kárpátalja népcsoportjának ébresztöje Fencik Eugenij atya is
feltünő helyet foglal el,akinek művészi tevékenysége:költő,próza és drámaíró,újságró,irodalmi
történész és publicista a XIX század második felében.1844-ben született egy
falusi lelkész családjában Kis Martinkó faluban,Szolyvai járásban.Az Ungvári és
Szatmári (Satu-Mare,Erdély Románia) Gimnáziumokban tanult,azután a Bécsi
Egyetem Teológiai szakán.Az Egyetemi kutatások idejeén Bécsben érdeklődni
kezdett a szláv népek történelmével és kultúrájával,elmélyült ezeknek az eszméknek
egyesülésében,olyan irányú szakkörökbe járt.Megkapva felső végzettségét,1869-ben
a Kárpátaljai falvakban kezdett lelkészként
dolgozni:Bogarevec,Bukovec,Duszina,Poroskovo,Nagy Rákóci,Gorincsevo,ahol
1903-ban halt meg. Fencik Eugénij irodalmi
hagyatéka nagyon különböző tematikáju és széles műfaju.Szerzője volt sok költői,prózai
és drámai műnek,publicisztikai vázlatnak,népművészeti újságcikknek,fordításnak és
népművészeti leírásnak, egyházi szentbeszédek.A saját széles műfaju műveit és tájkutató
munkáit az Ungvári és Lembergi újságokban nyomtatta.Ugyancsak haladó és gyümölcsöző
volt Fencik kiadói és újságírói tevékenysége.1885-ben létrehozta
a”Lisztok””Lapocska” űjságot,melynek élete végéig volt a szerkesztője.Az űjságban
publikálta a saját és más szerzők irodalmi és történelmi tájkutatási felfedezéseit,tudományos-népszerűsítő
cikkeit.Belefoglalta a népiskoláknak írt öt tankönyvet is:ruszin nyelvtan,történelem,aritmetika(ma
matematika),természetrajz,fizika és a hívőknek”Molitvoszlov”Imaszó”,
„Liturgika”.
Történelmi kutatások ,felhasznált források és
irodalom:
1.Potusnyák Fedor Mihájlovics.-Én és a végtelen(Kárpátalja
történelmi filozófiai vázlat).-összetétel és utószó. Oficinszkij R.Ungvár:Gazsda,2003.-127
old.
2.Csucska Pál.Ungvári Gimnázium.Történelem,anyagok,emlékezések.Ungvár:”CP.OOO
Poliprint”.2001.-269 o.
3.Magocsai Pál Róbert.A nemzeti tudat formálása:Podkárpátszkájá
Ruszy(1848-1948).A szerző fordítása angol nyelvről.-Polka „Kárpát tája”.-Ungvár.1994.-296
old.
4.Szabó Euménij.A szláv-egyházi és
magyar-orosz emlékművek szöveggyüjteménye.magyar-orosz népmesékkel
megtoldva,eredeti nyelvjárással.”Knyigopecsátnij fond Epárhii Mukácsevszkoj”.-Ungvár.1893.-232
old.
5.Áfánászij V.Pekár.CSSZVV.Kárpátalja
Templomainak történelmi vázlata.II Kötet:Belső Történelem.-Róma-Lemberg.-Izdátelysztvo
otcov Vászilián „Missioner”.1997.-492 old.
6.Bendász Itván és Dániel:”Lelkész-mártírok,igazvallók”.Ungvár.”-Patent”.-1999.-234
old.
7.A szerző személyes családfájának irattárából.
8.Danyiljuk D.Ioann pasztel.Kárpátalja történelmi
földrajza./ /Lucskáj M. A Kárpát
Ruszinok történelme.-T.5.-Ungvár,-1999.C.5-16.
9.Misánics O.V.A Kárpátok nem választanak el
minket.Ungvár.-„Szerebrjánájá Zemljá”.1993.-282 old.
10.Tyerovszkij Georgij.A Podkárpátszkájá Ruszy
nyelve.-Moszkva.-1995.-90 old.
11.A Munkácsi Görög-Katólikus Egyházmegyéhez
tartozó paróhiákon működő lelkészek névsora a legrégebbi időktől 1949-ig.//Bendász
István.Részletek a Munkácsi Görög-Katólikus Egyházmegye történetéből.-Ungvár.-1999.-265-266
old.
Magyar nyelvre fordította: Nemes Judit
(Bacsinszky Gyula és Kaminszky Irén dédunokája)
.jpg)
