Bendász Dániel - főesperes, tanár, egyháztörténész

A Kisebbségekért Díj Külhoni Magyarságért Tagozatának egyik idei kitüntetettje Bendász Dániel, a Munkácsi Görög Katolikus Egyházmegye Beregszászi Magyar Esperesi Kerületének főesperese, aki papi hivatásának gyakorlása mellett értékes egyháztörténeti kutatásokat is végez. Édesapja nyomdokait követve számos egyháztörténeti közleményt, tanulmányt és könyvet publikált magyar, ukrán és ruszin nyelven. Vezeti a beregszászi magyar esperesi kerületet, és egyháztörténetet oktat az ungvári Romzsa Tódor Görög Katolikus Hittudományi Akadémián. Egyik alapítója és lelkes támogatója a Karácsfalvai Sztojka Sándor Görög Katolikus Líceumnak. A jeles alkalomból maga és családja életéről kérdeztük.

- Őseim több generáción át görög katolikus papok voltak. Hogy milyen helyzetben voltak akkor a papok, azt jól jellemzi, hogy a nagyapám 1905-ben családjával együtt kénytelen volt kimenni Amerikába. Édesapám, Bendász István ott járt előbb angol óvodába, majd angol iskolába is, és amikor 1910-ben hazajöttek, külön magyar tanítót fogadtak hozzá. Később tanult magyar és ruszin iskolákban, majd gimnáziumokban is, felvették Budapesten jogi egyetemre, de egy év múlva beiratkozott az ungvári görög katolikus szemináriumba. Pap lett, de élete végéig megmaradt az egyházjog és a történelem iránti fokozott érdeklődése. 1941-től a Nagyszőlős melletti Felsőveresmarton (Velikij Kopányi) volt pap az édesapám. Romzsa Tódor 1947-es meggyilkolása után felszólítottak minket, hogy át kell adni a parókiát, és le kell adni az anyakönyveket. Édesapám nem költözött és az anyakönyveket sem adta le...


Végül kiköltöztették a családot a parókiáról, 1949 májusában elvitték az apámat, huszonöt évre elítélték, amiből több mint öt évet töltött börtönben, mert nem tagadta meg a hitét.

- Ön 1938-ban született, a szovjet időszakban járt iskolába, hogyan lett végül görög katolikus pap?

- Nem volt könnyű a gyermekkorom, a középiskola befejezése után sem az ungvári, sem a lembergi egyetemre nem vettek fel, pedig kiválóan tudtam a reáltárgyakat. Végül belenyugodtam és letettem a továbbtanulásról, a beregszászi bútorgyárban helyezkedtem el. Ekkor behívtak a KGB-re Beregszászba, ahol apám titkos papi tevékenysége után érdeklődtek, és felajánlották, hogy továbbtanulhatok külföldön az ő segítségükkel, de csak teológián. Egy hét gondolkodás után azt válaszoltam, hogy én csak műszaki vonalon akarok továbbtanulni, engem nem érdekel a teológia - így békén hagytak. Ismét jelentkeztem a Lembergi Erdészeti Főiskolára, ahol el se akartam hinni, hogy felvettek. Onnan meghívtak az Ivano-Frankivszki Kutató Egyetemre, ahol kutatóként dolgoztam. De akkor már nős voltam és nem kaptam lakást. Ezért aztán hazajöttem, a Nagyszőlősi Politechnikumba helyezkedtem el, ahol műszaki tantárgyakat oktattam. Szőlősön az internátusban kaptam végre egy lakást. Így 1968-tól 1999-ig folyamatosan ott tanítottam, és azóta is Nagyszőlősön lakom. Közben részt vettem a földalatti görög katolikus egyház életében, mindenhová vittem az édesapámat misézni, keresztelni. Legnagyobb örömömre ő is megérhette, hogy 1989-ben újra engedélyezték a görög katolikus egyház működését. Beregszászban kezdetben a régi Oroszlán Szállóban alakítottak ki templomot, onnan temették 1991-ben a 88 éves korában elhunyt édesapámat. Egy évvel később visszakaptuk a pravoszlávoktól a beregszászi görög katolikus templomot is.

1987-ben kezdtem el a titkos szemináriumba járni dr. Ortutay Elemérhez, más tantárgyakat Holovács József segédpüspök tanított. A képzés teljesen titkos volt, például a felszentelésemig nem tudtam, hogy rajtam kívül még mások is tanultak ott. 1993. augusztus 29-én Nagyszőlősön Bácskai Györggyel együtt szenteltek pappá. Tanárkollégáimat is meghívtam a szentelésemre, de viccnek gondolták a meghívást. Jól titokban tudtam tartani a teológiai tanulmányaimat. Végül a technikum teljes tanári kara és a diákok is ott voltak a szabadtéri szentelésen. Nem hittem volna, hogy engem ezek után továbbra is hagynak tanítani. Mindennap vártam, hogy mikor küldenek el, de még hat évig, nyugdíjaskoromig taníthattam. Közben a püspök kinevezett Szászfaluba parochusnak, "tehát két lovon ültem". Ünnepekkor a kollégák helyettesítettek az igazgató engedélyével, mindenki igyekezett mindenben segíteni nekem a tantestületben, amiért máig nagyon hálás vagyok nekik. Végül Alsóveresmartra (Kiskoppány) nevezett ki a püspök parochusnak, ahol már van temploma is a gyülekezetnek. A tanítás befejeztével felszabadult időmben újult erővel kezdtem az egyháztörténeti kutatásokhoz, felhasználva édesapám számos feljegyzését és a kéziratban maradt műveit.

- Saját családja?

- Feleségemmel, Vaszócsik Máriával 1965-ben házasodtunk össze. Két gyermekünk született, az idősebbik, Viktória ma Magyarországon él és kisvállalkozó. A fiam, György Nagyszőlősön mérnökként dolgozik. Van egy lány- és két fiúunokám is.

- Papi teendői mellett számtalan feladatot vállal még ma is...

- 1996-tól esperes vagyok, tavaly megkaptam a megtisztelő főesperesi címet. A rám bízott magyar esperesi kerület 52 egyházközséget lát el jelenleg. 1994-ben megírtam a Helytállás és tanúságtétel című könyvet papjainkról, amit lefordítottam ukrán nyelvre is, és 1999-ben végre megjelenhetett. 1991-től írok a Blahovisznik című lapunkba szakcikkeket... Már hatodik éve tanítok egyháztörténelmet a hittudományi akadémián. Tarasz Lovszka rektor kért fel, hogy tanítsam a munkácsi egyházmegye történetét, amit nagyon szívesen teszek.

1778 decemberében nyitották meg ünnepélyesen az ungvári várban a görög katolikus papi szemináriumot, ennek az évfordulójára szeretném megírni a szeminárium történetét. Illetve az elítélt, meghurcolt mártírpapjaink boldoggá avatásához gyűjtök Róma számára információkat. Megengedte az SZBU, hogy kutassak az egykori KGB titkos levéltárában, ami nagyon körülményes munka.

- Mit érzett, amikor a magyar miniszterelnöktől átvehette a Kisebbségekért Díjat?

- Az igazat megvallva, nem is értettem, hogyan és kinek jutottam az eszébe. Kíváncsian hallgattam a kitüntetésem átadása előtti indoklást, amelyben könyveimet és a karácsfalvai líceum megalapításában játszott szerepemet emelték ki. Megható volt az ünnepség a budai várban, a Várszínházban.


B. Zs.

/Karpatalja online
Loading...