Amikor néhány hete Bacsinszky Timea hihetetlen sikereiről írtam, érdekes történet rajzolódott ki nyilatkozatai mögött. Egy olyan családi dráma, mely sok mindenre választ adott látszólag. Timea édesapját okolja azért, amiért börtönszerű kamaszkora volt, szerinte a sikerek a kényszerű hatalom alól való felszabadulással jöttek.
Az olvasó, és az angol nyelvű nyilatkozatok alapján lelkesen cikket író újságíró is naivan azt hiszi, hogy a történet itt ér véget egy megoldást jelentő végkifejlettel.
Csakhogy itt nincs végkifejlet. Nem is lehet, hiszen minden történetnek két oldala van.
A cikk megjelenése után megkeresett Timea édesapja, Bacsinszky Igor. A svájci és magyar tenisz életben ismert és elismert szakember egy ideje már Magyarországon él. Timea édesanyjával és lányával lassan tíz éve nincs kapcsolatban, holott ez legkevésbé sem rajta múlik, mert ő szereti a lányát, sosem bántotta, és a legjobbat akarja neki. Az együtt töltött évek során nagyjából 900 ezer frankot költött Timea karrierjére és versenyeztetésére, és több tízezer órát töltött vele edzés és utazás közben. Ezek olyan nagy számok, amivel Timeának is tisztában kell lennie.
Történetét személyesen szerette volna elmesélni. A találkozóra menet azon gondolkodtam, mit kellene tennie az édesapámnak ahhoz, hogy teljesen kizárjam az életemből.
Bacsinszky Igorral hosszú órákat beszélgettünk, hogy választ kapjunk, kapjon. A sokszor könnyes beszélgetés során egy nyílt levél fogalmazódott meg, mely csak másodsorban Igor története, azaz a történet másik oldala.
Valójában ez egy levél Timeának. Hátha elolvassa, hátha eljut hozzá.
Timea,
Három éves korodban, Édesanyád unszolására kezdtem veled foglalkozni, mint teniszedző. Az együtt épített villában egy szobát kiürítettünk, és az volt a teniszpályánk. Később a garázsunk volt a fedett pályánk. Öt éves korodban adtam először ütőt a kezedbe, amit nagyon ügyesen forgattál. Láttam kibontakozni a tehetséged.
6-7 éves korodban már sorra verted a 10-12 éveseket, látszott, hogy sokra viheted, én pedig jó edző voltam. Sosem edzettél lányokkal, mindig csak fiúkkal. Ha vertelek, vagy pofoztalak volna, az újságok már rég megírták volna. Hogy hangosan adtam tudtodra, ha valamit nem csináltál jól? Így van, hiszen a két alapvonal messze van egymástól, néha kiabálni kellett. Emlékszel, amikor először találkoztunk Martina Hingisszel és az édesanyjával? Te is meg voltál lepve, hogy ő tényleg kiabált, szlovákul ordítozott a lányával… lehet, hogy ez volt a titok és ezért vitte olyan sokra Martina?
9 éves voltál, amikor elutaztunk Nick Bollettieri akadémiájára Floridába. Ott találkoztunk Maria Sharapovával és Jelena Jankoviccsal. Ők voltak a kiválasztottak, köréjük összpontosult minden. Te az első napon megsérültél, így napokig csak üldögéltünk a tengerparton és áztattad a lábad. Az utolsó napon mégis be akartál nevezni az akadémiák nemzetközi versenyére, amit meg is nyertél – a 12 évesek között! A győzelem után kaptál ajándékba még 5 napot Bollettieritől, majd 4 napig Disney Worldben mulattunk.
Bár 9 évesen svájci országos bajnokságot nyertél a 12 évesek között, a szövetség még nem segített Téged, hiszen magyar útleveled volt, magyarok voltunk, magyarul beszéltünk.
De amikor 13. születésnapod előtt megnyerted a 14 évesek világbajnokságát Franciaországban, Svájc is felfigyelt rád: ennek köszönhetően kaptunk mindketten svájci útlevelet, anyagi segítséget és elismerést a szövetségtől.
Ekkor jelent meg a porondon Alexandre Ahr, aki ugyan egyik kedvenc tanítványom volt, de nem jutott tovább az ATP 800. helyénél, így azt javasoltam neki, hogy inkább végezzen el egy egyetemet. A család barátja lett, néha ütögetett Veled. Egyik tanítványom bankigazgató férjétől évi 300.000 frankos szponzori segítséget kaptunk, de Alexandre próbált lebeszélni arról, hogy a menedzseri segítséget is igénybe vegyük. Hiába keresett meg bennünket az IMG egy szerződésajánlattal, Alexandre telebeszélte a fejünket, hogy ne fogadjuk el, maradjon karriered családi kézben. A luzerni menedzser iroda olyan jó ajánlatot tett, hogy még Heinz Günthard is azt javasolta, fogadjuk el. Ám mivel a szerződéshez mindkét szülőd aláírása kellett, Alexandre meggyőzte Édesanyádat a hátam mögött az egész szabotálásáról, majd ő lett a menedzsered. A mai napig ő is a menedzsered, minden bizonnyal jó százalékért.
Talán az is az ő ötlete, hogy miként nyilatkozz a gyerekkorodról, a kamaszkorodról, rólam.
A kamaszkorod valóban nem volt könnyű. 15 évesen kezdődtek a feszültségek. Egy csapásra kész nő lettél, érthető módon fiúzni, barátnőzni, bulizni akartál. Ám a 9. osztály elvégzése után Te már csak felnőttekkel versenyeztél, mert az volt a Te szinted. A szombati versenyek tőlünk 2-3 órás útra voltak, így a pénteki buliknak egyszer csak befellegzett. Emlékszel, amikor Erika Hess alpesi sí világbajnok genfi előadásán azt mondta, hogy a tehetséges fiataloknak sokszor le kell mondaniuk fiatalságuk kellemes dolgairól, de cserébe később olyan előnyökben lesz részük, amikben másoknak nem?
Te mindent akartál: bulizni és sztárteniszező lenni.
Nem akartad folytatni a gimnáziumot, mert olyan osztályba kerültél, ahol kevés fiú volt. Édesanyád pedig melléd állt. Ezt nem helyeseltem, hiszen napi 4 óra edzés mellett túl sok kihasználatlan szabadidőd maradt. Idősebb barátoddal hajnalban járkáltatok haza, és míg Édesanyád nyugodtan aludt, én mindig megvártalak ébren. Amikor javasoltam, hogy legalább menj el dolgozni, Édesanyád nem engedte. Egyértelmű volt, hogy Te is mellé állsz.
A feszültség egyre csak nőtt, így jobbnak láttam, ha nem én leszek az edződ, nem is ment volna már. Kuhárszky Zoltánt kértem meg, aki egy ideig segített, de aztán jobb ajánlatot kapott Ana Ivanovictól. Heinz Günthardt nem tetszett Neked, így végül egy régebbi tanítványom lett 8 éven át az ütőpartnered, de ő kezdő volt az edzői pályán, tapasztalat nélkül.
Pedig 15 éves korodban már 220. voltál a WTA világranglistán, ami elképesztően nagy dolog volt.
2005 szeptemberében kaptam egy levelet az ügyvédtől, Édesanyád beadta a válókeresetet. Nagyon váratlanul ért. Az is, hogy Te azt mondtad Édesanyádnak, hogy nem szeretlek, és őt sem szeretem, ezért ha nem válik el tőlem, abbahagyod a teniszt. Nem, sohasem nyúltam a pénzedhez, mindent bankba tettünk. 18 éves korodban csak Te férhettél hozzá ahhoz a 130 000 frankhoz, amit addig nyertél a versenyeken.
Tíz éve nincs kapcsolatunk. Néha találkoztunk a másik két féltestvéreddel együtt, egy puszi erejéig. Most végre jó edződ van, Dimitri Zavialoff, akivel jóban vagyok, mivel sokszor edzette mellettünk Stan Wawrinkát. Az erőnléti felkészülésed is remekül sikerült, fitt vagy és erős, nem csoda, ha ilyen sikeres vagy. Mindig is tehetséges voltál, a legnagyobb erősséged pedig az, hogy számodra nincs elveszített labda, nincs elveszített meccs.
A mai napig buzdítalak, minden mérkőzésedet nézem, vagy követem az eredményjelzőn. Akár kikapsz, akár nyersz, mindig írok neked üzenetet. Csakúgy, mint karácsonykor vagy a szülinapodon. Soha nem kaptam választ… már nem is várom.
Ilyen az, amikor hiányzik az anyai nevelés, amikor teljesen szabadjára van engedve a gyerek a legkényesebb kamaszkorban. De én is hibáztam. Soha nem akartam Neked rosszat, de talán túlságosan is az edződ voltam, és kevésbé az apád. Nem találtam meg az egyensúlyt a következetes sportolói nevelés és a simulékony, szerető apa között – mert hát valahol nem is egészséges, ha az apa-lánya és edző-tanítvány szerepek összemosódnak. Ha pedig egy házasságban nincs összhang, a nevelési elvek között pedig óriási a szakadék, akkor a gyerek dönt a fontos dolgokról, ez pedig kiszámíthatatlan, ismeretlen jövőt hoz. Mint amikor azt mondtad Édesanyádnak, hogy abbahagyod a teniszt, ha nem válik el tőlem…
Engem mindig is egy bibliai mondás vezérelt. „A tehetség nem érdem, ajándék: de kötelez.”
Élsportolók csak úgy nem születnek. Kell a szülői támogatás, segítség, következetes nevelés, ellenőrzés. Vállalom, amit tettem, vállalom, ha hibáztam.
Mert ma 24. vagy a világranglistán, és ez nem véletlen. Sőt, tudom, hogy az első 15-ben is van helyed.
Büszke vagyok Rád, és további sok sikert kívánok Neked!
Szerető Édesapád
A fenti történetnek tehát két oldala van, befejezése viszont nincs. Hogy lesz-e, azt senki nem tudja, Bacsinszky Igor sem. Azt mondta a beszélgetés végén, hogy talán akkor lehet megoldása, ha egyszer Timeának is lesz gyermeke, és amikor szembe kell néznie a neveléssel járó nehézségekkel, más szemmel látja majd saját történetét is.
Ahogy Serena Williams mondta Indian Wells-i visszatérése kapcsán: felejteni nem lehet, de megbocsátani egy idő után muszáj.
Hogy képes-e megbocsátani Timea, az csak rajta múlik.
Szántó Petra
.jpg)
