Emlékjel szentelése Drágabártfalván

Kárpátalján csaknem hagyománnyá vált, hogy az évtizedekkel, sőt évszázadokkal korábban a Munkácsi Görögkatolikus Egyházmegye templomaiban Istent és a hívőket szolgáló tisztelendő atyákról megemlékezzenek. Egy ilyen megemlékezés tanúi lehettünk 2015. október 30-án, az Ilosvai járási Drágabártfalván. Az eseményt egy jelentős kutatómunka előzte meg, melynek célja volt a néhai drágabártfalvai lelkészek sírhelyeinek beazonosítása. A kutatást Szadocha Mihajlo a „Lelkiség, újjászületés és fejlődés” társadalmi szervezet vezetője végezte, Bendász Dániel főesperes iránymutatásaival. A sírhelyek emlékjeleit a kommunista hatalom ideje alatt megrongálták, illetve elpusztították.
A feltételezett sírok területének megtisztítása során egy félig elásott kovácsoltvas keresztet találtak. Újhelyi Jenő atya (Drágabártfalván lelkészként szolgált 1924-1949 között) családi iratai alapján derült ki, hogy a kovácsoltvas kereszt az 1941-ben szétszedett és elbontott régi templom oltár feletti toronykeresztje volt. A kutatásnak köszönhetően sikerült megtalálni a szintén drágabártfalván szolgált néhai Tóth István atya leszármazottjait is, akik közül sokan élnek Ukrajnában és Magyarországon, de a világ más

Jegesmedvét legeltetni

„Nekünk különösen a görögkatolikus papokra van szükségünk, mert látjuk, hogy azokat a nép szereti. Maguknak a kezében olyan eszköz van, amilyen senki másnak nincs, mert maguk a gyónás által mindent tudhatnak, nemcsak azt, ki mit tett és beszélt, de még azt is, ki mit gondol” – a szovjet államhatalom tisztjének rábeszélő szavai nem hatottak Bendász Istvánra. Írásunkban a gulágot megjárt görögkatolikus pap és családja sorsát követjük nyomon.

A Szovjetunióba hurcolt politikai foglyok és kényszermunkások emlékévében tett kárpátaljai utazásunkat Nagyszőlősön folytatjuk, Bendász Dániel görögkatolikus pap, egyháztörténész otthonában. Házigazdánk kedvesen figyelmeztet, maradjunk kabátban – mióta a gázárak az égig szöktek, egy szobát fűtenek. A helyiségből mégis otthonosság és melegség árad. Az asztalon a szobanövények mellett fénykép: a húszéves unoka katonaruhában, gépfegyverrel a vállán, de a fotó szerencsére már nem a legfrissebb.

Plafonig érő könyvespolcához a beszélgetés közben újra és újra odalép Bendász Dániel nyugalmazott esperes, a Romzsa Tódor Hittudományi Szeminárium oktatója, történetét könyveivel és eredeti dokumentumokkal illusztrálja. Kutatási területe a munkácsi egyházmegye múltja és jelene. Első publikációjának anyagát, a Munkácsi Görögkatolikus Egyházmegye hitvalló és meghurcolt papjainak névsorát édesapja hagyatéka alapján állította össze.

Bendász Dániel - Bendász István - Helytállás és tanúságtétel

A Munkácsi Görög Katolikus Egyházmegye hitvalló és meghurcolt papjai.

Szerzők: Bendász István és Bendász Dániel.
Borító: keménytábla.
Oldalszám:529 p.
ISBN: 978 963 6626 792
Kiadás éve: 2014

Bendász István hagyatékából és fia, Dániel tollából, a görög katolikus egyház szakavatott krónikásaitól olyan hézagpótló munkát vehetünk kezünkbe, amely sokéves lelkiismeretes kutatás eredménye. A második világháború befejeztével Kárpátalján ádáz megtorlás kezdődött az ott működő egyházak ellen. A szovjet hatóságok megsemmisítő szándéka leginkább a görög katolikus egyházat sújtotta. A betiltás után tömegesen emelték fel fejüket azok a papok, akik azt mondták, hűek maradnak a hitükhöz, s ha kell, áldozatként vállalják a biztos halált jelentő, általában huszonöt esztendőt jelentő kényszermunkát a Birodalom távoli rideg tájain. A sátáni gépezet igazából 1949-ben kezdett működni, s főleg a Rómához és a pápához hű papokat érintette, vagyis azokat, akik nem voltak hajlandók hitük megtagadásával a pravoszláv vallásra való áttérésre. Az üldöztetés aztán 40 éven át tartott. 1989 novemberében a szovjet hatóságok legalizálták a görög katolikus egyházat, de rehabilitációja a mai napig nem történt meg.

Eladó  könyv

Bendász Dániel - főesperes, tanár, egyháztörténész

A Kisebbségekért Díj Külhoni Magyarságért Tagozatának egyik idei kitüntetettje Bendász Dániel, a Munkácsi Görög Katolikus Egyházmegye Beregszászi Magyar Esperesi Kerületének főesperese, aki papi hivatásának gyakorlása mellett értékes egyháztörténeti kutatásokat is végez. Édesapja nyomdokait követve számos egyháztörténeti közleményt, tanulmányt és könyvet publikált magyar, ukrán és ruszin nyelven. Vezeti a beregszászi magyar esperesi kerületet, és egyháztörténetet oktat az ungvári Romzsa Tódor Görög Katolikus Hittudományi Akadémián. Egyik alapítója és lelkes támogatója a Karácsfalvai Sztojka Sándor Görög Katolikus Líceumnak. A jeles alkalomból maga és családja életéről kérdeztük.

- Őseim több generáción át görög katolikus papok voltak. Hogy milyen helyzetben voltak akkor a papok, azt jól jellemzi, hogy a nagyapám 1905-ben családjával együtt kénytelen volt kimenni Amerikába. Édesapám, Bendász István ott járt előbb angol óvodába, majd angol iskolába is, és amikor 1910-ben hazajöttek, külön magyar tanítót fogadtak hozzá. Később tanult magyar és ruszin iskolákban, majd gimnáziumokban is, felvették Budapesten jogi egyetemre, de egy év múlva beiratkozott az ungvári görög katolikus szemináriumba. Pap lett, de élete végéig megmaradt az egyházjog és a történelem iránti fokozott érdeklődése. 1941-től a Nagyszőlős melletti Felsőveresmarton (Velikij Kopányi) volt pap az édesapám. Romzsa Tódor 1947-es meggyilkolása után felszólítottak minket, hogy át kell adni a parókiát, és le kell adni az anyakönyveket. Édesapám nem költözött és az anyakönyveket sem adta le...

A Perecsenyi járás műveltség terjesztői

Hazánk XVIII és XX-ik század eleji történelme szoros kapcsolatban van sok neves tudós életével,tevékenységével,alkotásával,kultúrájával és műveltségével,akik kiegyensúlyozták a nép érdekeit,gondoskodtak hazánk lakosságának a lelki,művelődési,kulturális és szociál-gazdasági színvonal felemelkedéséről.Néhányan közülük a Perecseny járás szülöttei voltak,a többiek életük bizonyos időszakaiban tevékenységük által voltak kapcsolatban járásunkkal.

Paszteli Iván kanonok-kiváló Egyházi és kultúrális közéleti személyiség,pedagógus,egyházi történelem kutató,költő szatíra iró-1741 január 21-én született Kis Pasztel faluban-ma Pasztilka Perecsenyi járásban.Művésznévként szülőfaluja nevét vette fel,a valódi születési neve Kovács Iván. Műveltségét

Makara Iván-jó dolgokat hagyott maga után hátra

Ahogyan mondani szokás,az ember az életében fel kell,hogy nevelje gyermekeit,építse fel házát és gondoskoddjon gyümölcsöséről a háza mellett.Mindezt,és ezen kívül mást is megtett Makara Iván az életében. A gyermek és ifjú kora a csodálatos természetü faluban telt el, az Ung hegyi folyó partján, Nagy Bereznai járásban Mércse. Csodás,mesés természetben,dolgos,jó és őszinte emberek között nevelkedett,akik gyermekkorától oltották beleaz anyaföldhöz és a néphez való szeretetét,a népszokások és kultúra ismereteit.

1912 július 28-án született. Édesapja Makara Alekszej Vasziljevics-1880 márcuis 11-én született,aki még 1913-ban utazott el az USÁ-ba dolgozni és nem tért vissza.Édesanyja Pida Mária Andrejevna,1886 május 23-án született és 1918-ban halt meg.Hatéves korában lett árva és Iván nagybátyja családjában nevelkedett,testvére Mária esküvője után az ő férje Hápák Vaszilij családjában.1926-ban a szülőfalujában a népiskola befejezése utána Nagy Bereznai városi iskolában folytatta tanulmányait.Minden nap esőben és hóban is gyalog járt iskolába, amig a Vörös Kereszttől nem kapott egy ágyat a kollégiumban.

Bacsinszky Dániel atya emléktábla szentelése

Bacsinszky Dániel atya emléktábla szentelése,amely Cegolnya-Ungvár „Szvjáto-Preobrázsenszkij”templom bejáratánál lett elhelyezve születésének 100-ik évfordulójára.

Ifjabb Bacsinszky Dániel Cegolnya-Ungvár helytartója volt.1911 november 25-én született Szelce faluban,Ilosvai járásban, lelkész családban.A Gimnáziumot és a Szemináriumot Ungváron végezte.Megnősült,felesége Iváncsó Mária-Anna (négy gyermekük volt).Sztojka Alexander ordinális-püspök szentelte pappá 1934 augusztus 12-én. Lelkész Podpolzje faluban a Voloveci járásban és 1938-1941-ig segédlelkész Munkácson ,azután 1945-től a Munkácsi Gimnáziumban Híttant és matematikát tanít.1945-től Cegolnya-Ungvár helytartója.