„Nekünk különösen a görögkatolikus papokra van szükségünk, mert látjuk, hogy azokat a nép szereti. Maguknak a kezében olyan eszköz van, amilyen senki másnak nincs, mert maguk a gyónás által mindent tudhatnak, nemcsak azt, ki mit tett és beszélt, de még azt is, ki mit gondol” – a szovjet államhatalom tisztjének rábeszélő szavai nem hatottak Bendász Istvánra. Írásunkban a gulágot megjárt görögkatolikus pap és családja sorsát követjük nyomon.
A Szovjetunióba hurcolt politikai foglyok és kényszermunkások emlékévében tett kárpátaljai utazásunkat Nagyszőlősön folytatjuk, Bendász Dániel görögkatolikus pap, egyháztörténész otthonában. Házigazdánk kedvesen figyelmeztet, maradjunk kabátban – mióta a gázárak az égig szöktek, egy szobát fűtenek. A helyiségből mégis otthonosság és melegség árad. Az asztalon a szobanövények mellett fénykép: a húszéves unoka katonaruhában, gépfegyverrel a vállán, de a fotó szerencsére már nem a legfrissebb.
Plafonig érő könyvespolcához a beszélgetés közben újra és újra odalép Bendász Dániel nyugalmazott esperes, a Romzsa Tódor Hittudományi Szeminárium oktatója, történetét könyveivel és eredeti dokumentumokkal illusztrálja. Kutatási területe a munkácsi egyházmegye múltja és jelene. Első publikációjának anyagát, a Munkácsi Görögkatolikus Egyházmegye hitvalló és meghurcolt papjainak névsorát édesapja hagyatéka alapján állította össze.
Plafonig érő könyvespolcához a beszélgetés közben újra és újra odalép Bendász Dániel nyugalmazott esperes, a Romzsa Tódor Hittudományi Szeminárium oktatója, történetét könyveivel és eredeti dokumentumokkal illusztrálja. Kutatási területe a munkácsi egyházmegye múltja és jelene. Első publikációjának anyagát, a Munkácsi Görögkatolikus Egyházmegye hitvalló és meghurcolt papjainak névsorát édesapja hagyatéka alapján állította össze.
.jpg)
