Jegesmedvét legeltetni

„Nekünk különösen a görögkatolikus papokra van szükségünk, mert látjuk, hogy azokat a nép szereti. Maguknak a kezében olyan eszköz van, amilyen senki másnak nincs, mert maguk a gyónás által mindent tudhatnak, nemcsak azt, ki mit tett és beszélt, de még azt is, ki mit gondol” – a szovjet államhatalom tisztjének rábeszélő szavai nem hatottak Bendász Istvánra. Írásunkban a gulágot megjárt görögkatolikus pap és családja sorsát követjük nyomon.

A Szovjetunióba hurcolt politikai foglyok és kényszermunkások emlékévében tett kárpátaljai utazásunkat Nagyszőlősön folytatjuk, Bendász Dániel görögkatolikus pap, egyháztörténész otthonában. Házigazdánk kedvesen figyelmeztet, maradjunk kabátban – mióta a gázárak az égig szöktek, egy szobát fűtenek. A helyiségből mégis otthonosság és melegség árad. Az asztalon a szobanövények mellett fénykép: a húszéves unoka katonaruhában, gépfegyverrel a vállán, de a fotó szerencsére már nem a legfrissebb.

Plafonig érő könyvespolcához a beszélgetés közben újra és újra odalép Bendász Dániel nyugalmazott esperes, a Romzsa Tódor Hittudományi Szeminárium oktatója, történetét könyveivel és eredeti dokumentumokkal illusztrálja. Kutatási területe a munkácsi egyházmegye múltja és jelene. Első publikációjának anyagát, a Munkácsi Görögkatolikus Egyházmegye hitvalló és meghurcolt papjainak névsorát édesapja hagyatéka alapján állította össze.

Bendász Dániel - Bendász István - Helytállás és tanúságtétel

A Munkácsi Görög Katolikus Egyházmegye hitvalló és meghurcolt papjai.

Szerzők: Bendász István és Bendász Dániel.
Borító: keménytábla.
Oldalszám:529 p.
ISBN: 978 963 6626 792
Kiadás éve: 2014

Bendász István hagyatékából és fia, Dániel tollából, a görög katolikus egyház szakavatott krónikásaitól olyan hézagpótló munkát vehetünk kezünkbe, amely sokéves lelkiismeretes kutatás eredménye. A második világháború befejeztével Kárpátalján ádáz megtorlás kezdődött az ott működő egyházak ellen. A szovjet hatóságok megsemmisítő szándéka leginkább a görög katolikus egyházat sújtotta. A betiltás után tömegesen emelték fel fejüket azok a papok, akik azt mondták, hűek maradnak a hitükhöz, s ha kell, áldozatként vállalják a biztos halált jelentő, általában huszonöt esztendőt jelentő kényszermunkát a Birodalom távoli rideg tájain. A sátáni gépezet igazából 1949-ben kezdett működni, s főleg a Rómához és a pápához hű papokat érintette, vagyis azokat, akik nem voltak hajlandók hitük megtagadásával a pravoszláv vallásra való áttérésre. Az üldöztetés aztán 40 éven át tartott. 1989 novemberében a szovjet hatóságok legalizálták a görög katolikus egyházat, de rehabilitációja a mai napig nem történt meg.

Eladó  könyv

Bendász Dániel - főesperes, tanár, egyháztörténész

A Kisebbségekért Díj Külhoni Magyarságért Tagozatának egyik idei kitüntetettje Bendász Dániel, a Munkácsi Görög Katolikus Egyházmegye Beregszászi Magyar Esperesi Kerületének főesperese, aki papi hivatásának gyakorlása mellett értékes egyháztörténeti kutatásokat is végez. Édesapja nyomdokait követve számos egyháztörténeti közleményt, tanulmányt és könyvet publikált magyar, ukrán és ruszin nyelven. Vezeti a beregszászi magyar esperesi kerületet, és egyháztörténetet oktat az ungvári Romzsa Tódor Görög Katolikus Hittudományi Akadémián. Egyik alapítója és lelkes támogatója a Karácsfalvai Sztojka Sándor Görög Katolikus Líceumnak. A jeles alkalomból maga és családja életéről kérdeztük.

- Őseim több generáción át görög katolikus papok voltak. Hogy milyen helyzetben voltak akkor a papok, azt jól jellemzi, hogy a nagyapám 1905-ben családjával együtt kénytelen volt kimenni Amerikába. Édesapám, Bendász István ott járt előbb angol óvodába, majd angol iskolába is, és amikor 1910-ben hazajöttek, külön magyar tanítót fogadtak hozzá. Később tanult magyar és ruszin iskolákban, majd gimnáziumokban is, felvették Budapesten jogi egyetemre, de egy év múlva beiratkozott az ungvári görög katolikus szemináriumba. Pap lett, de élete végéig megmaradt az egyházjog és a történelem iránti fokozott érdeklődése. 1941-től a Nagyszőlős melletti Felsőveresmarton (Velikij Kopányi) volt pap az édesapám. Romzsa Tódor 1947-es meggyilkolása után felszólítottak minket, hogy át kell adni a parókiát, és le kell adni az anyakönyveket. Édesapám nem költözött és az anyakönyveket sem adta le...