Teodor Bacsinszky görög katolikus pap, teológiai doktor születésének 115. évfordulójára.

 

A kárpátaljai görögkatolikus papság történelmi küldetése

A 20. század közepi Kárpátalja a vallási és politikai feszültségek tragikus metszéspontjában állt. A szovjet hatalomátvételt követően a görögkatolikus egyház elleni módszeres hadjárat – a Munkácsi Görögkatolikus Egyházmegye felszámolása – nem csupán a hit intézményes kereteinek szétzúzását célozta, hanem a régió szellemi elitjének morális és fizikai megsemmisítését is.

 Ebben a küzdelemben a Dr. Bacsinszky Teodorhoz hasonló, magas műveltségű, tudományos fokozattal rendelkező értelmiségi papok léte közvetlen veszélyt jelentett a szovjet ideológiára.

Tudásuk és rendíthetetlen hűségük immunissá tette őket az állami propagandával szemben, intellektuális integritásuk pedig gátat szabott a totális diktatúra térnyerésének. Jelen biográfiai tanulmány célja Bacsinszky életútjának bemutatása, amely a hűség, az intellektuális ellenállás és a keresztény mártíromság tiszta példája marad az utókor számára, a családi gyökerektől a tudományos sikereken át a hitvalló fogságig.

Dubrivka Papi Dinasztiái: Házassági Stratégiák és a Lelkészi Elit Formálódása a Munkácsi Egyházmegyében

 Bevezetés: Dubrivka mint a Kárpátaljai Lelkészi Társadalom Tükre

A dubrivkai Szent Péter és Pál templom története egy olyan mikrotörténelem, amely hűen tükrözi a Munkácsi Görögkatolikus Egyházmegye tágabb társadalmi, kulturális és vallási folyamatait a XVIII. századtól egészen a XX. századig. A plébánia krónikája elválaszthatatlan az ott szolgáló papok sorsától, akik között felvilágosult népművelők, a régió fejlődésében kulcsszerepet játszó közéleti és politikai szereplők, valamint a hitükért vértanúhalált halt lelkipásztorok egyaránt megtalálhatók. Életútjuk a stabilitás, a nemzeti újjászületés és a totalitárius rezsim brutális elnyomásának korszakait öleli fel, tanúságot téve a hit és az emberi szellem törhetetlenségéről.

E tanulmány központi tézise, hogy a dubrivkai plébánián szolgáló lelkészi dinasztiák részletes életrajzi adatain keresztül bemutatható egy zárt, önfenntartó papi elit kialakulásának és működésének mechanizmusa. A dokumentum azt vizsgálja, hogy a dinasztikus öröklődés és a gondosan megtervezett, stratégiai házassági szövetségek miként szolgáltak a társadalmi tőke megerősítésének, a kulturális identitás megőrzésének és a regionális befolyás megszilárdításának hatékony eszközeiként a kárpátaljai görögkatolikus papság körében.

Mielőtt azonban részletesen elemeznénk e papi dinasztiák hálózatait, szükséges megismernünk azt a történelmi környezetet – a plébánia és a templom történetét –, amely keretet adott ezen összetett társadalmi struktúrák kialakulásának és virágzásának.

MARIJA DUTKO: EGY KÖLTŐ HANGJA A HÁBORÚ IDEJÉN

 

Ki is az a Marija Dutko

Hogyan születik művészet a tragédia hamvaiból? Marija Dutko, egy négygyermekes kárpátaljai édesanya számára a költészet nem választás, hanem szükségszerűség volt – egy nyelv, amely a személyes veszteség és egy nemzet háborújának kohójában formálódott. Története nem csupán egy alkotó pályájának kezdete, hanem megrendítő tanúságtétel az emberi lélek erejéről. Versei, amelyek a gyászból és a fájdalomból fakadnak, a művészet gyógyító és emlékeztető szerepét mutatják be a legnehezebb időkben, egy olyan hangot képviselve, amely egyszerre személyes és egyetemes.

Az alkotás szikrája: Amikor a fájdalom verssé válik

Marija Dutko számára a versírás nem gyermekkori álom beteljesülése volt, hanem egy felnőttkori szükséglet, amelyet két megrázó esemény hívott életre.

• A testvér elvesztése: A költészet a testvére, Vaszil elvesztése után vált számára az érzelmek feldolgozásának eszközévé. A gyász egy teljes hónapra elzárta a külvilágtól; ahogy ő fogalmazott, a családjuk „nem élt” abban az időszakban, teljesen elszigetelődtek a hírektől és az internettől. Debütáló kötetét, a «Я дякую, солдате, за життя!»-t (Köszönöm, katona, az életet!) neki és Ukrajna minden védelmezőjének ajánlotta.

• Az „Ohmatdit” kórház elleni támadás: Ebből a mély gyászból egyetlen hír rántotta ki: a kijevi „Ohmatdit” gyermekkórházat ért támadás. Ez a hír volt az a „trigger”, amely áttörte a gyász falát, és az elfojtott érzelmek robbanásszerű kitörését váltotta ki. Miközben négyhónapos gyermekét ringatta, a tehetetlen düh és a megújult fájdalom szülte meg első versét – egy azonnali, zsigeri választ a háború kegyetlenségére.

Ez a két alapvető trauma – az egyik mélységesen személyes, a másik egy kollektív sokk – vált költői világának ikerpillérévé, megalapozva a műveit meghatározó párbeszédet a magángyász és a közösségi felháborodás között.

Marija Dutko költészetének világa: Fő témák és üzenetek

Marija Dutko versei a háborús valóság különböző rétegeit tárják fel, a személyes gyásztól a kollektív háláig. Műveiben három központi téma rajzolódik ki, amelyek együttesen adják költészetének erejét és mélységét.

 A háború és a hála hangja

Dutko költészetének egyik alappillére a hazaszeretet és a katonák iránti mélységes tisztelet. Versei nem csupán a háború borzalmairól szólnak, hanem arról a háláról is, amellyel a hátországban élők tartoznak azoknak, akik az életüket kockáztatják a békéért. A kötet címadó verse, a „Я дякую, солдате, за життя” tökéletesen összefoglalja ezt az érzést, köszönetet mondva a mindennapi élet apró, békés pillanataiért.

A Egreshát(Vulsіnky) görögkatolikus egyház és papsága

 

Ez a dokumentum a "A Egreshát görögkatolikus egyház és papjai" és az "Egreshát Papjainak Krónikája" című forrásokból származó kivonatok alapján készült, áttekintve a legfontosabb témákat, ötleteket és tényeket a vulshinkai (Egreshát) görögkatolikus egyház és papságának történetéből.

1. Vulshinkai (Egresh át) falu és egyházának történelmi gyökerei

·        Hosszú történelem: A falu már a XVІ. században, hivatalosan pedig 1602 óta említve van.

·        A templom központi szerepe: A kő görögkatolikus templom a falu központi épülete és spirituális központja, amelynek építése 1770-ben kezdődött és több évtizeden át tartott, végül 1801-ben, vagy egyes források szerint 1806-ban fejeződött be.

·        Korábbi templomok: A kőtemplom előtt "fa Szent Mihály templom állt, jó állapotban, két haranggal, minden ikonnal díszítve." Ez a fatemplom többször leégett, ami arra ösztönözte a helyieket, hogy kőépületet emeljenek.

·        Építkezési részletek: Az építkezésbe olasz mesterek is bekapcsolódtak. A templom tetői kezdetben zsindellyel voltak fedve. Az ötsoros ikonosztázion a templom építésének idejéből származik.

·        Harangok és harangláb: 1930-ban kő haranglábat építettek a templom mellé, ahová áthelyezték a harangokat a templom falainak megóvása érdekében. A harangokat Csehországban készítették és Uzhhorodból szekerekkel, ökrökkel hozták el.

·        Háborús veszteségek és új harangok: "A háború idején két kis harangot elvittek, hogy fegyverré olvasszák. Egy harang maradt, és két kicsit az uzshhorodi «Акорд» cég készített." Egy kisebb harangot „Friedrich Jenich Aradi” öntött 1913-ban, egy nagyobbikat az „Akord” cég 1935-ben, amikor Jevhen Dohovics atya volt a pap.

·        Változó templomi ünnep: 1936-ig a templom védőszentjének ünnepe Szent Miklós napján volt, majd ezt követően Szűz Mária oltalmának ünnepén.

·        Dokumentumok elvesztése: Sok egyházi könyv és dokumentum "eltűnt 1948–1949-ben, a szovjet hatalom eljövetelével."

A Lyuta (Havasköz) falu és egyházának története es a Papok, különös tekintettel az 19. századra.

Lyuta (Havasköz) nevű falu és a hozzá kapcsolódó egyház történetének kulcsfontosságú elemeit foglalja össze, különös figyelmet fordítva az 19. századi eseményekre és a közösségre gyakorolt hatásukra. A források betekintést nyújtanak a település demográfiai változásaiba, gazdasági fejlődésébe, oktatásába és kiemelten az egyházi életébe.

1. Lyuta falu történeti áttekintése és fejlődése

·        Korai település és birtokviszonyok: Lyuta története a 13. század közepén kezdődik, az Uj (Uzs) domínium részeként. A falut 1320-tól a Drugeth család birtokolta a 17. századig. A falut hivatalosan 1567-ben alapították, ekkor mindössze két család lakta. A népesség fokozatosan növekedett, 1588-ban már 12 háztartás volt. Egy 1599-es járvány azonban visszaesést okozott, 6 családra csökkentve a lakosságot. "У 1599 село перенесло епідемію і зменшилось населення — тоді тут налічувалися 6 родин."

·        18. század: A 18. században jelentős növekedés tapasztalható: 1715-ben már 39 család élt itt, és két vízi malom is működött.

·        19. század: Népességrobbanás és gazdasági fellendülés: Az 19. század első felében Lyuta drasztikusan megnőtt. "Протягом першої половини XIX століття Люта значно зросла. Тут налічувалося 109 дворів, у яких проживало 1014 чоловік." A lakosság egyre nagyobb része foglalkozott kézművességgel. A fakitermelés és fafeldolgozás kiemelten fontos gazdasági ággá vált, részben a német (sváb) telepesek, mint például Raike és Laver érkezésének köszönhetően. " Fűrészáru, zsindely és dongagyártás zajlott, a helyi parasztokat pedig szénégetésre és hamuzsírgyártásra is használták. 1896-ban a vízi kerék helyett gőzgépet, valamint két fűrészkeretet és egy körfűrészt szereltek be a fűrészüzembe, ahol ekkor mintegy 30 állandó munkás dolgozott.

·        Oktatás: Az első népiskola 1862-ben épült paraszti adományokból, ahol a gyerekeket írni és olvasni tanították, de a hangsúly a vallásos oktatáson (ének, bibliaolvasás, hittan) volt. A gyerekek csak télen jártak iskolába. A 19. század végén további négy osztályos parókiális iskola nyílt, ahol magyar nyelven folyt az oktatás.

·        Első Világháború: Az első világháború során mintegy 130 férfit mozgósítottak az osztrák-magyar hadseregbe. A lakossá

József Holovács püspök halálának 25. évfordulója.

József Holovács püspök élete és szolgálata

 Ez a József  Holovács (Йосиф Головач), a Munkácsi Görögkatolikus Egyházmegye segédpüspökének életét, titkos szolgálatát és örökségét tekinti át, különös tekintettel a szovjet elnyomás időszakára. 

Születés és családi háttér:

·         József   Holovács 1924. augusztus 11-én született Imsticsó (Імстичово) faluban (ma Huszt járás, Kárpátalja) Ștefan Holovács pap és Irina Lyakhovics családjában.

·        Mélyen keresztény nevelést kapott, amely meghatározta élete további útját. Szülei támogatták spirituális fejlődését.

·        Családja mindkét ágon papi gyökerekkel rendelkezett, ami befolyásolta hivatásválasztását. Ő volt a legidősebb a négy gyermek közül. Apja korán, 1942-ben elhunyt, ami miatt  József  nek már 20 évesen felelősséget kellett vállalnia a családért.

Korai papi szolgálat és a földalatti egyház:

szeptember 14-én Munkácsi Teodor Romzsa (Теодор Ромжа) boldog vértanú püspök szentelte pappá. Ez volt Teodor püspök utolsó papi szentelése, aki másfél hónapon belül vértanúhalált halt.

·        1949-ig Jarok (Ярок) faluban szolgált. Teodor püspök meggyilkolása után  József   atyának titokban kellett folytatnia papi szolgálatát a szovjet elnyomás miatt.

·        1949-től 1984-ig civil foglalkozásokban dolgozott (erdőgazdálkodásban, majd felcserként orvosi intézményekben Kárpátalján, többek között tuberkulózis-diszpenzerben Ungváron), de továbbra is titokban, "mély konspirációban" szolgálta a híveket éjszakánként: gyóntatott és isteni liturgiákat mutatott be otthonokban. Egyik fia elmondása szerint apja gyakran két-három hétig távol volt otthonról a munkája miatt.

·        "Jó pásztor életét adja juhaiért" (Jn 10,11) – Holovács püspök szolgálata a Munkácsi Görögkatolikus Egyházmegye egyik legnehezebb időszakára esett.

·        A szovjet totalitárius időkben Holovács püspök háza valójában egy "kis templommá" vált, ahol titokban tartottak liturgiákat, esketéseket és keresztelőket.

Püspökké szentelés és titkos tevékenység:

március 15-én, Karagandában (Kazahsztán,

Drugetháza (Zárécsovo) faluban, Perecsenyi járásban szolgáló görögkatolikus papság történetét át a legkorábbi időktől 1949-ig.

 

Ez az átfogó áttekintés bemutatja Drugetháza falu vallási és társadalmi életének alakulását a papságon keresztül, kiemelve a hit, az oktatás, a kultúra és a politikai küzdelmek összefonódását a Kárpátalján. Különösen dr. Sztefan Fencsik alakja rajzolódik ki rendkívül sokoldalú és tragikus személyiségként, aki aktívan részt vett a ruszin nemzeti mozgalomban és a kulturális életben, és mártírhalált halt a szovjet elnyomás idején.

1. Drugetháza falu és templomának története

·        Első említés: A falu első írásos említése 1551-ből származik, egy latin szövegben, amely „Zaricza érkezéséről Ungba” szól. A név eredete a „határon túli” elhelyezkedésre utal, mivel a falu az Ung folyó túloldalán fekszik.

·        A templom:Régi templom: 1751-ben a faluban egy fából készült Szűz Mária Születése templom állt, három haranggal és az összes ikonnal.

·        Jelenlegi templom építése: A mai kőből épült templom a régi, fa templom helyén áll. „Hasonlóan más 18. századi templomokhoz, az épület jó arányokkal, karcsú toronyvonalakkal és gyönyörű elhelyezkedéssel rendelkezik egy dombon. A templom falait 1765-ben emelte Matěj Teodorovics helyi plébános erőfeszítéseinek köszönhetően.”

·        Díszítés és felújítás: Az építkezés történetéről az ikonosztáz hátoldalán olvasható szöveg tanúskodik: „Ez az isteni templom 1770-ben épült, az ikonosztázt és az oltárt 1809-ben fafaragó Duhnovics, az ikonfestő pedig Tyimofej Kagarszkij faragta és festette. Plébános: V. Ivaskovics, kurátorok: Micu M., Bodak V., Bodak F., Gerics M., Kerecman F. Az isteni templomot 1859-ben festette ki, az oltár és a szószék F. Vidra ikonfestő, Avguszt Szvoboda festő és F. Povoli ötvös munkája volt. Ezt a jótékony cselekedetet V. Medveczkij plébános és vikárius idejében végezték el, kurátorok: Kerecman G., Mulesa M. az egész közösség, különösen Mulesa F., Csilippka M., Mulesa P., Klin I., Mulesa V., Bodak F. segítségével.”

·        Harangok: 1905-ben Ungváron, F. Égért öntödéjében vásároltak harangokat 5500 koronáért. Egy kis harang „IN DEORUM JESUS NAZARENI 1750” felirattal megmaradt a régi készletből.

2. A Drugetházaban szolgált plébánosok listája (kronológiai sorrendben)

A dokumentum részletes listát nyújt a Drugetházaban szolgált plébánosokról 1704-től 1949-ig. Néhány kiemelt név:

·        1755 – 1775 Teodorovics Matěj (aki a templom falait építtette)

·        1801 – 1825 Ivaskovics Vaszil

·        1825 – 1847 Bacsinszky Mihály

·        1848 – 1857 Bacsinszky Ireny (Mihály fia)

·        1858 – 1868 Medveczkij Vaszil

·        1868 – 1872 Legeza Jozef

·        1872 – 1884 Soltész Alekszandr

·        1885 – 1902 Dudinszkij Tyivadar id.

·        1902 – 1904 Dudinszkij Tyivadar ifj. (apja halála után)

·        1904 – 1926 Fencsik Endre (Andrej (Turjáni esperesség dékánja is volt)

·        1926 – 1927 dr. Fencsik Sztefan (Endre fia)

·        1927 – 1937 Jenkovszkij Endre 

·        1937 – 1949 Hribovszky Vaszil