Drugetháza (Zárécsovo) faluban, Perecsenyi járásban szolgáló görögkatolikus papság történetét át a legkorábbi időktől 1949-ig.

 

Ez az átfogó áttekintés bemutatja Drugetháza falu vallási és társadalmi életének alakulását a papságon keresztül, kiemelve a hit, az oktatás, a kultúra és a politikai küzdelmek összefonódását a Kárpátalján. Különösen dr. Sztefan Fencsik alakja rajzolódik ki rendkívül sokoldalú és tragikus személyiségként, aki aktívan részt vett a ruszin nemzeti mozgalomban és a kulturális életben, és mártírhalált halt a szovjet elnyomás idején.

1. Drugetháza falu és templomának története

·        Első említés: A falu első írásos említése 1551-ből származik, egy latin szövegben, amely „Zaricza érkezéséről Ungba” szól. A név eredete a „határon túli” elhelyezkedésre utal, mivel a falu az Ung folyó túloldalán fekszik.

·        A templom:Régi templom: 1751-ben a faluban egy fából készült Szűz Mária Születése templom állt, három haranggal és az összes ikonnal.

·        Jelenlegi templom építése: A mai kőből épült templom a régi, fa templom helyén áll. „Hasonlóan más 18. századi templomokhoz, az épület jó arányokkal, karcsú toronyvonalakkal és gyönyörű elhelyezkedéssel rendelkezik egy dombon. A templom falait 1765-ben emelte Matěj Teodorovics helyi plébános erőfeszítéseinek köszönhetően.”

·        Díszítés és felújítás: Az építkezés történetéről az ikonosztáz hátoldalán olvasható szöveg tanúskodik: „Ez az isteni templom 1770-ben épült, az ikonosztázt és az oltárt 1809-ben fafaragó Duhnovics, az ikonfestő pedig Tyimofej Kagarszkij faragta és festette. Plébános: V. Ivaskovics, kurátorok: Micu M., Bodak V., Bodak F., Gerics M., Kerecman F. Az isteni templomot 1859-ben festette ki, az oltár és a szószék F. Vidra ikonfestő, Avguszt Szvoboda festő és F. Povoli ötvös munkája volt. Ezt a jótékony cselekedetet V. Medveczkij plébános és vikárius idejében végezték el, kurátorok: Kerecman G., Mulesa M. az egész közösség, különösen Mulesa F., Csilippka M., Mulesa P., Klin I., Mulesa V., Bodak F. segítségével.”

·        Harangok: 1905-ben Ungváron, F. Égért öntödéjében vásároltak harangokat 5500 koronáért. Egy kis harang „IN DEORUM JESUS NAZARENI 1750” felirattal megmaradt a régi készletből.

2. A Drugetházaban szolgált plébánosok listája (kronológiai sorrendben)

A dokumentum részletes listát nyújt a Drugetházaban szolgált plébánosokról 1704-től 1949-ig. Néhány kiemelt név:

·        1755 – 1775 Teodorovics Matěj (aki a templom falait építtette)

·        1801 – 1825 Ivaskovics Vaszil

·        1825 – 1847 Bacsinszky Mihály

·        1848 – 1857 Bacsinszky Ireny (Mihály fia)

·        1858 – 1868 Medveczkij Vaszil

·        1868 – 1872 Legeza Jozef

·        1872 – 1884 Soltész Alekszandr

·        1885 – 1902 Dudinszkij Tyivadar id.

·        1902 – 1904 Dudinszkij Tyivadar ifj. (apja halála után)

·        1904 – 1926 Fencsik Endre (Andrej (Turjáni esperesség dékánja is volt)

·        1926 – 1927 dr. Fencsik Sztefan (Endre fia)

·        1927 – 1937 Jenkovszkij Endre 

·        1937 – 1949 Hribovszky Vaszil

3. Kiemelkedő plébánosok életrajzi adatai

Mihály Bacsinszky (1825 – 1847)

·        Születés: 1777-ben, Ödön Bacsinszky (1751-1839) pap családjába, Rafajovce faluban, Szlovákiában.

·        Rendelés: 1802. április 17-én rendelte pappá Andrij Bacsinszky püspök.

·        Szolgálati helyek: Inacovce (1802), Uborez (1802-1823), Drugetháza (1825-1847).

·        Családja: Feleségével, Terézia Zajac (1786-1848) hat gyermeket neveltek. Különösen kiemelendő utódaik papi hivatása:

·        Ireny (1816-1885): Pap, maga is szolgált Drugetházaban.

·        Edmund-Jevhen (1818-1898): Pap, 12 gyermeke közül 4 fia pap lett, 5 lánya pedig pap felesége.

·        Andrij (1825-1894): Pap, 5 gyermeke közül 3 fia pap lett, lányai papokhoz mentek feleségül.

·        Mihály (1829-1849): Ungvári szeminárista, az 1848-49-es szabadságharc hőse, 1849. augusztus 9-én esett el Temesvárnál (Románia).

·        Antonya: Pap felesége, unokájuk, Ivan Torma (1843-1905) több mint negyven évig tanítóként dolgozott Drugetházaban, és az Ungi Zsupa tanítói szövetségének elnöke volt, valamint egy ideig falubíró is. Ükunokája a híres felvilágosító, Ivan Harajda (1905-1944).

·        Halál: 1847-ben, 70 éves korában, Drugetházaban, a templom mellett temették el.

·        Örökség: „Mihály atya munkáját, Isten Igéjének hirdetését és népének szolgálatát az akkori Kárpátalján és a mai Kárpátalján fiai, unokái, dédunokái, ükunokái és ük-ükunokái folytatták, akik a falusi pap nehéz és nemes munkáját választották.”

Ireny Bacsinszky (1848 – 1857)

·        Születés: 1816. szeptember 17-én Mihály Bacsinszky és Terézia Zajac gyermekeként Uborezben, Szlovákiában.

·        Rendelés: 1839. december 12-én rendelte pappá Vaszil Popovics püspök.

·        Szolgálati helyek: Kelecsen (1841-1844), Drugetháza (1848-1857).

·        Pályafutás: 1858-tól Munkácsi Görögkatolikus Egyházmegye kanonokja.

·        Halál: 1885. szeptember 23-án, az Ungvári katedrális kriptájában temették el.

Vaszil Medveczky (1858 – 1868)

·        Születés: 1818. augusztus 4-én Csornyotiszóban (Beregszászi járás) papcsaládban.

·        Pályafutás: Ungvári szeminárium rektora (1855-1858, majd 1868-1872). Egyházmegyei levéltáros és könyvtáros.

·        Elismerések: 1856-tól Szentszéki tanácsos, 1864-től kanonok.

·        Halál: 1872. december 14-én Ungváron.

Jozef Legeza (1868 – 1872)

·        Születés: 1820. december 2-án Turja-Bisztra faluban, Perecseny járásban.

·        Rendelés: 1846-ban Vaszil Popovics püspök.

·        Családja: Feleségével, Anna Szakszunnal 11 gyermekük volt. Közülük többen kiemelkedő pályát futottak be:

·        Teodor (1846-1908): Görögkatolikus pap.

·        Sztefan (1848-1920): Jogász.

·        Viktor (1851-1924): Egyetemi oktató, tudományos kézikönyveket adott ki mineralógiából, petrológiából, geológiából és biológiából.

·        Alekszandr (1855-1919): Görögkatolikus pap.

·        Ireny (1861-1929): Görögkatolikus pap, író és közéleti személyiség.

·        Juliana (1869-?): Felesége Andrij Fencsik papnak, aki szintén szolgált Drugetházaban.

Alekszandr Soltész (1872 – 1884)

1818. március 4-én született a szlovákiai Zemplén megyei Ulich faluban. 1841-ben Vaszil Popovics püspök szentelte pappá. Hrybivtsi (1842-1847), Kostova Pastilja (1847-1856), Poroshkovo (1856-1872) és Zarychovo (1872-1884) falvakban szolgált papként.

 Felesége, Karolina Csurgovics, 1824-ben született Vaszil Csurgovics pap (Ivan Csurgovics kanonok testvére) és Maria Brenzovics családjában a Perecsenyi járás Novoselytsia falujában. 1858-ban halt meg.

A családban 5 gyermek született: Alexander, a Turya-Remetben tanító, Ivan, Julij, Maria és Irma. 1885. április 12-én halt meg.

 

Tyivadar (Fedor) Dudinszky id. (1885 – 1902)

·        Születés: 1828. március 24-én Zempléni Gradištében, Szlovákiában, papcsaládban.

·        Katonai szolgálat: 1848. szeptember 3-án, a magyar szabadságharc kezdetén, 20 éves szeminárista korában önként belépett a szabadságharcosok közé. Részt vett a pákozdi, váci, selmecbányai, iglói, kápolnai, otadi, bicskei csatákban, kétszer megsebesült. „A hős védő-szeminárista katonai érdemeiért főhadnagyi rangot kapott.”

·        Teológiai tanulmányok: 1855-ben folytatta tanulmányait az Ungvári Teológiai Szemináriumban, és 1860-ban szerezte meg teológiai diplomáját.

·        Papi szolgálat: 1860. február 16-án házasodott meg, majd pappá szentelték. „1864-ben Ferdinand Sztárai gróf támogatásával megkapta a Tornyai plébániát, ahol 20 éven át gondozta a híveket.” Drugetházaban 1885-1902 között szolgált.

·        Hősies tette: „Munkássága során nemcsak a csatatéren, hanem a közéletben is hősi cselekedetekkel tűnt ki. Mialatt a kassai járásbeli Vinne faluban tartózkodott, Tyivadar atya három falusi hívőt mentett meg a halálos tűzcsapdától. 1869-ben e bátor tettéért aranykeresztet kapott, amelyet büszkén viselt haláláig a honvéd éremmel együtt.”

·        Halál: 1902. szeptember 8-án, 75 éves korában hunyt el Drugetházaban, és ott is temették el.

·        Családja: Nyolc gyermeke volt, köztük Tyivadar-Szíon, aki apja halála után Drugetházaban folytatta a papi szolgálatot. Ükunokája, Adriana Dudinszka (nemzetközi sportlövő mester) Mukacheve született.

Tyivadar  Dudinszky ifj. (1902 – 1904)

·        Születés: 1867. május 8-án Trnava-pri-Laborec faluban, Tyivadar Dudinszkij id. fiaként.

·        Szolgálati helyek: Drugetháza (1902-1904), Porosztó (1904-1908), Sztankovce (1928-1940).

·        Halál: 1941-ben, 74 éves korában.

Endre (Andrej) Fencsik (1904 – 1926)

·        Születés: 1866-ban Siroké faluban, Nagyszőllős járásban, Andrij Fencsik pap családjában.

·        Rendelés: 1890-ben Ivan Pasztelij püspök.

·        Pályafutás: Szolgált Drugetházaban (1904-1926) és eközben a Turjáni dékánátus dékánja is volt.

·        Halál: 1926. augusztus 20-án Drugetházaban.

·        Családja: Feleségével, Juliana Legezával (Jozef Legeza pap lánya) négy gyermeket neveltek, köztük Sztefan (1892-1946) papot, tudóst, közéleti személyiséget, aki apja után szolgált Drugetházaban.

·        Rokonok: Testvére, Jevhen Fencsik (1844-1903) „ismert felvilágosító, pap, költő, prózaíró és publicista” volt. Megalapította a „Lisztok” magazint, tankönyveket írt ruszin nyelvtana, története, számtan, természetrajz és fizika témákban.

Dr. Sztefan Fencsik (1926 – 1927)

·        Születés: 1892. október 13-án Nagy Lúcska faluban, Endre Fencsik és Juliana Legeza gyermekeként.

·        Tanulmányok: Kiváló tanulmányi eredmények, több gimnáziumban (Ungvár, Beregszász) és egyetemen (Budapesti Királyi Tudományegyetem teológia, Párizsi Sorbonne jog és francia nyelv, Bécsi Egyetem teológia és filozófia) tanult.

·        „1916. február 20-án a "Görög Katolikus Szemle" című újság örömteli hírt közölt: "Fenczik István, a Drugetházai görögkatolikus pap-plébános, a Turjáni dékánátus dékánjának, Fenczik Andrásnak fia, e hónap 11-én Bécsi Egyetemen (cum laude) kitüntetéssel tette le utolsó vizsgáját, azaz a 4. teológiai vizsgát, és ezzel a 23 éves fiatalember a teológiai tudományok doktora lett." 1918. április 21-én a Budapesti Tudományegyetemen filozófia doktorátust szerzett. Mindkét diplomáját 1922-ben a Prágai Károly Egyetem is elismerte.”

·        Papi szolgálat: 1918. május 26-án Antal Papp munkácsi görögkatolikus püspök cölibátust fogadott papként szentelte fel. Az Ungvári Teológiai Szeminárium filozófia és dogmatika professzora, majd az Ungvári Állami Reálgimnázium professzora (1922-1926).

·        Konzisztóriumi tagság: 1924-ben a püspöki konzisztórium tagjává nevezték ki.

·        Plébánosi szolgálat Drugetházaban: „1926-ban Sztefan atya apja elhunyt Drugetházaban, és ő egy évig ott látta el a plébánosi feladatokat.”

·        Rektorhelyettes: Három év múlva az Ungvári Teológiai Szeminárium prorektorává nevezték ki.

·        Püspöki jelöltség: 1931-ben jelölt volt a Munkácsi Egyházmegye püspöki tisztségére.

·        Felfüggesztés és rehabilitáció: 1934-ben Olekszandr Sztojka püspök felfüggesztette („kanonikus engedetlenség és a skizma gyanúja, valamint a papi állapothoz méltatlan élet” miatt), de 1939-ben visszahelyezték papi méltóságába.

·        Kulturális és zenei tevékenység:Az Ungvári Zenebarátok „Filharmónia” Társaságának alapítója és szervezője (1918).

·        „Harmónia” kórus és szimfonikus zenekar vezetője és karmestere.

·        Az első zeneiskola megnyitása a Filharmónia keretében.

·        „Hymnuszként” megírta Olekszandr Duhnovics verseire Kárpátalja himnuszának melódiáját.

·        Kórusfeldolgozásokat és kórusműveket írt népdalokra és Duhnovics verseire („Szunce”, „Orosz induló”, „Szvoboda”, „Kantáta O. Duhnovics tiszteletére”), valamint egy szimfonikus költeményt „Russzkaja fantazija” címmel.

·        Összeállította a „Kárpátaljai ruszinok dalai” című kétkötetes gyűjteményt (1921, 1922).

·        Társadalmi és politikai tevékenység:Az „Alekszandr Duhnovics Ruszin Kulturális és Felvilágosító Társaság” egyik alapítója (1923), melynek titkára, szervezője és vezetője volt 1944-ig. A társaság emlékműveket emelt és évente megrendezte a „Ruszin Napot”. Fontos eredmény volt az ungvári Néprajzi Ház (1932) felépítése. Kiadták a „Kárpátaljai Kraj” és a „Kárpátaljai Világ” folyóiratokat.

·        A cserkész szakosztály alapítója (1930).

·        Kárpátaljai szervezetek delegáltjaként számos külföldi úton vett részt (Párizs, Belgrád, Lviv, Riga, Szófia, Bukarest, Róma, USA), ahol előadásokat tartott a kárpátaljai ruszinok politikai életéről Csehszlovákiában.

·        1935-ben a Ruszin Nemzeti Autonóm Párt (RNAP) elnökévé választották. A párt fő célja Kárpátalja autonómiájának kivívása volt Csehszlovákia keretein belül, valamint a Ruszin Szojm megválasztása.

1.    május 19-én parlamenti képviselővé választották a csehszlovák parlamentben.

2.    október 11-én portfólió nélküli miniszter lett Kárpátalja első autonóm kormányában.

·        1939-től 1944-ig a magyar parlament felsőházának képviselője, ahol a kárpátaljai ruszinok autonómiájáért harcolt. E célból 1941-ben publikálta a „Kárpátaljai autonómia és a nemzeti kisebbségek kérdése” című könyvet (magyar nyelven).

·        Letartóztatás és halál:„1945. március 31-én Sz. Fencsikot Budapesten letartóztatta a szovjet SMERSH katonai ellenhírszerzés, és Ungvárra szállították. Az új hatalom, miután tanulmányozta Fencsik atya korábbi tevékenységét, és tudva rendkívüli ambíciójáról és arról a vágyáról, hogy vezető szerepet játsszon a régió életében, fel akarta használni őt terveihez, miszerint a Munkácsi Görögkatolikus Egyházmegyét Rómával való egységéből Moszkvával való egységbe vezeti át. Ehhez pedig szükségük volt egy helyi jelöltre az ortodox püspöki tisztségre. De ő, bár tudta, mi vár rá ezért, kategorikusan visszautasította az ajánlatot, és felháborodottan mondta: "Egy görögkatolikus pap nem süllyedhet ilyen mélyre!" Minden további kínzás és rábeszélés hiábavaló volt - Sztefan Fencsikot halálra ítélték. A bírósági ítéletet 1946. március 30-án hajtották végre. Holttestét az éj leple alatt szállították ki a börtönből az ungvári Peremoha (Kapusanszka) utcai temetőbe. Földi maradványai ott nyugszanak egy jeltelen sírban.”

·        Rehabilitáció: „1992. február 24-én a Kárpátaljai Megyei Bíróság elnökségének határozata értelmében, az Ukrán SZSZK „A politikai elnyomás áldozatainak rehabilitációjáról Ukrajnában” szóló törvénye 1. cikkelye alapján, Sztefan Fencsik atyát rehabilitálták.”

4. Források és Adatgyűjtés

A dokumentum hivatkozik Olekszandr Dudinszky (Munkacs) templomtörténész és Ivan Bacsinszky (Perecseny) kutató munkájára, valamint korabeli egyházmegyei anyakönyvekre és más történelmi forrásokra. A források között szerepel:

·        Danijil Bendász atya kivonata Sztefan Bendász atya könyvéből.

·        Ivan Bacsinszky „Sztefan Fencsik – pap, pedagógus, kulturális és politikai személyiség régiónkban” című munkája.

·        Alekszandr Dudinszkij genealógiai kutatása.

·        Marosi István és Marosi Anita „A történeti Munkácsi Görögkatolikus Egyházmegye papi névtára” című műve.

·        Személyes archívumok és Wikipédia adatok.