MARIJA DUTKO: EGY KÖLTŐ HANGJA A HÁBORÚ IDEJÉN

 

Ki is az a Marija Dutko

Hogyan születik művészet a tragédia hamvaiból? Marija Dutko, egy négygyermekes kárpátaljai édesanya számára a költészet nem választás, hanem szükségszerűség volt – egy nyelv, amely a személyes veszteség és egy nemzet háborújának kohójában formálódott. Története nem csupán egy alkotó pályájának kezdete, hanem megrendítő tanúságtétel az emberi lélek erejéről. Versei, amelyek a gyászból és a fájdalomból fakadnak, a művészet gyógyító és emlékeztető szerepét mutatják be a legnehezebb időkben, egy olyan hangot képviselve, amely egyszerre személyes és egyetemes.

Az alkotás szikrája: Amikor a fájdalom verssé válik

Marija Dutko számára a versírás nem gyermekkori álom beteljesülése volt, hanem egy felnőttkori szükséglet, amelyet két megrázó esemény hívott életre.

• A testvér elvesztése: A költészet a testvére, Vaszil elvesztése után vált számára az érzelmek feldolgozásának eszközévé. A gyász egy teljes hónapra elzárta a külvilágtól; ahogy ő fogalmazott, a családjuk „nem élt” abban az időszakban, teljesen elszigetelődtek a hírektől és az internettől. Debütáló kötetét, a «Я дякую, солдате, за життя!»-t (Köszönöm, katona, az életet!) neki és Ukrajna minden védelmezőjének ajánlotta.

• Az „Ohmatdit” kórház elleni támadás: Ebből a mély gyászból egyetlen hír rántotta ki: a kijevi „Ohmatdit” gyermekkórházat ért támadás. Ez a hír volt az a „trigger”, amely áttörte a gyász falát, és az elfojtott érzelmek robbanásszerű kitörését váltotta ki. Miközben négyhónapos gyermekét ringatta, a tehetetlen düh és a megújult fájdalom szülte meg első versét – egy azonnali, zsigeri választ a háború kegyetlenségére.

Ez a két alapvető trauma – az egyik mélységesen személyes, a másik egy kollektív sokk – vált költői világának ikerpillérévé, megalapozva a műveit meghatározó párbeszédet a magángyász és a közösségi felháborodás között.

Marija Dutko költészetének világa: Fő témák és üzenetek

Marija Dutko versei a háborús valóság különböző rétegeit tárják fel, a személyes gyásztól a kollektív háláig. Műveiben három központi téma rajzolódik ki, amelyek együttesen adják költészetének erejét és mélységét.

 A háború és a hála hangja

Dutko költészetének egyik alappillére a hazaszeretet és a katonák iránti mélységes tisztelet. Versei nem csupán a háború borzalmairól szólnak, hanem arról a háláról is, amellyel a hátországban élők tartoznak azoknak, akik az életüket kockáztatják a békéért. A kötet címadó verse, a „Я дякую, солдате, за життя” tökéletesen összefoglalja ezt az érzést, köszönetet mondva a mindennapi élet apró, békés pillanataiért.

Köszönöm katona az életet, a meleg teát, az illatos kávét, mert életemet nem kímélve véded álmomat, békémet, a házat, ahol élek... Köszönöm katona a szeretetet, a gyermekek nevetéséért, a szülőkkel való találkozásokért, mert erős pajzsoddal védekezel, hogy ne váljunk örökre rabszolgákká. Köszönöm katona az életet.

Személyes gyász és emlékezés

A költészet Marija Dutko számára a legmélyebb személyes tragédiák feldolgozásának eszköze is. Versei őszintén beszélnek a testvére és édesanyja elvesztése miatti fájdalomról. Elmondása szerint „minden éjjel kiment az erkélyre sírni, hogy a gyerekek ne lássák és ne hallják”. Ez a szívszorító kép kézzelfogható valóságot ad a gyásznak, és közvetlenül visszhangzik az alábbi vers soraiban, ahol a gyászoló igyekszik elrejteni könnyeit, miközben az emlékek és a fájdalmas szavak újra és újra feltörnek benne.

Milyen nehéz nem sírni éjszaka, amikor jönnek a gondolatok, hogy a gyerekek ne hallják azokat a könnyeket, amelyek fájnak a léleknek, ezt a fájdalmat, amely a földig ég, mint a nap egy forró napon, amikor eszembe jutnak a szörnyű szavak, együttérzünk, a testvéred meghalt.

A szülőföld szeretete és a női erő

A háborús és gyász-tematika mellett Dutko költészetében fontos szerepet kap a szülőföldhöz való kötődés és az ukrán nők erejének ünneplése.

 Szülőföld: Kárpátalja, különösen a Perecsenyi kistérség tájai, kultúrája és emberei állandó ihletforrást jelentenek számára. Elhivatottságát mutatja, hogy a kistérség minden egyes falujáról írt verset, ezzel is megörökítve a helyi közösségek szellemét.

 Női erő: Verseiben gyakran megjelenik az ukrán nők sokszínű és kitartó alakja. Az „Українська жінка” című költeménye egyszerre dicsőíti a női szépséget, gyengédséget és azt a rendíthetetlen erőt, amellyel a nők helytállnak a mindennapokban és a háborúban egyaránt – otthon, a munkahelyen vagy akár a lövészárokban.

Ezek a sokszínű témák – a háború, a gyász, a szülőföld és a női erő – egyetlen, mélyen emberi és őszinte kötetben állnak össze.

 A "Köszönöm az életedet, katona"!» című kötet

Marija Dutko debütáló kötete több mint egyszerű versgyűjtemény; egyfajta emlékmű, amely a háború valóságát és az emberi érzéseket örökíti meg.

A kötet célja: A könyv elsődleges célja nem a pénzkeresés, hanem az emlékezés és a tiszteletadás. Dutko „emlékkönyvnek” tekinti, amelyet testvére és az ukrán hősök emlékének szentelt. Tervei szerint a kötet példányait könyvtárakba és katonai egységekhez juttatja el, különösen a 24. gépesített dandárhoz, ahol testvére is szolgált.

• A kötet szerkezete: A könyv négy fejezetből áll. A szerző azt tanácsolja, hogy a kötetet hátulról kezdjék olvasni. Ez a felépítés lehetővé teszi, hogy az olvasó először az otthon és a szeretet egyetemesebb témáin keresztül kapcsolódjon a költőhöz, mielőtt alászállna a háború és a gyász megrázóbb, személyesebb rétegeibe, így egy gondosan irányított érzelmi utat bejárva.

• Különlegessége: A könyvben található egy QR-kód, amely egy digitális emlékoldalra vezet. Ezen keresztül az olvasók megismerhetik a Perecsenyi kistérség elesett hőseinek történetét, valamint fotókat, videókat és egy dalt találnak, amely Marija testvérének állít emléket.

Befejezés: Az inspiráció ereje

Marija Dutko útja azt mutatja meg, hogy az alkotás a pusztítás elleni dacolás egyik formája lehet. A csendből és bánatból született hangja egy egész generáció tanúságtételévé vált. A kezdő íróknak szóló üzenete így nem csupán bátorítás, hanem egyfajta felhívás is: hogy találják meg a saját hangjukat, különösen akkor, amikor a legnehezebbnek tűnik megszólalni. Ahogy ő maga fogalmaz: Не здаватися, пробувати себе і все вийде (Ne adjátok fel, próbáljátok ki magatokat, és minden sikerülni fog).