Neves esemény történt tavaly
nyáron Beregszászban,amelyre sok évet vártak a görög-katólikusok:a ház
homlokzatán(Puskin tér),ahol a lelkész-mártír Bendász István atya az utolsó 30 évét
töltötte a családjával együtt(1903-1991),emléktáblát állítottak.Odaadóan őrizve
a szülőktöl kapott hítét,a Teológus és régész-kutató nagy eredményeket ért el
az Isten szolgálatában.Így ünnepélyesen ,a papság és hívők sokaságában, egyházi
liturgiák és énekek kíséretében avatták fel az emléktáblát,melynek Ortutay J.a
szerzője.Az emléktábla szentelését Szabó K. végezte,a városházától a koszorúkat
a Polgármesteri Hivatal nevében Bendik V.titkárnő helyezte el.Az emléktábla
elhelyezése városunk volt lakója közreműködésével történt,aki most Magyarország
állampolgára,Dolmai Á.,a II Rákóczi F.nevét viselő Magyar Föiskola elnöke,a
Megyei tanács képviselője,a városháza tagja,Orosz I.Ideális lelkesdéssel lépett
fel fia, Bendász Dániel atya,aki lelkész és az Ungvári Görög-Katólikus Teológiai
Szeminárium tanára.Mellesleg édesapja nyomdokait követve szellemi kutató.
A Beregszásziak még most is
emlékeznek a tudós emberre,aki a 80-as évek végén odaadó Isten szolgálatával
segítette közelíteni a görög-katólikus egyházat hivatalos és legális működéséhez,amikor
végre ehhez a felekezethez tartozó hívek újra akadály nélkül látogathatták egyházukat.Ez
1989.novemberében történt.Sok éven át mellette volt apósa Bacsinszky Gyula
atya,akinek tulajdonában megtalálható volt Nyikoláj Gogol kézírata,amelyről már
régebben írt ujságunk.Meg kell említeni,hogy abban az időben Beregszászban sok
görög-katólikus lekész élt.akik vele együtt élték át a Gulág lágerek
borzalmait,de az ők lelküket nem tudták megtörni,ők mélyen hívő emberek
maradtak.Ezeknek egy része:Kampó I.,Paszulyka E.,Uklon V.,Terbán M,Garajda
D.,Szabó I.,Lozán P.,MargiticsV.atyák.Az utóbbit Szlepoj Joszif-metropolita
szentelte pappá(mint ismeretes a lágerben a szöges drótok mögött,Vladimir atyáról
szintén irt újságunk.).Bendász István atya hosszú,híttelteli életet élt.Az
Isteni világba 1903.augusztus 3-án született Boboviscse faluban a Munkácsi járásban.A
szüleinek köszönhetően fényűző végzettséget kapott,ami abban a korban nagynak
számított.Ítéljék meg önök:az első osztályt Penszylvániában,Szkrenton városban
(USA) angol nyelven végezte,a második osztályt magyar nyelven Munkácson,a
harmadikat-ruszin nyelven Grusevón,Técső körzetében,a negyediket kiváló eredménnyel
Máramaros Szigeten,a római-katólikus elemi iskolában.Ebben a városban végezte
el a gimnázium 7 osztályát is.A további tanulmányait megzavarta a Máramaros környékét
megszálló román hadsereg,ezért az érettségit extra módon a Sárospataki gimnáziumban
szerezte meg 1921-ben.Ezért nem túl hosszú ideig a Budapesti Egyetem Jogi karán
tanult,de megértette,hogy ez nem neki való.A háta mögött kiváló alapismeretekkel
rendelkező,a valóságban több nyelvet beszélő az Ungvári Teológiai Szellemi
Szemináriumba nyer felvételt.A tanulmány ideje hamar elrepült és 1928.február
12-én a Munkácsi Görög-Katólikus Egyházmegye püspöke,Gebej Péter pappá avatta és
Novoszelice faluba,Técsői járásba nevezte ki lelkésznek,az elhunyt édesapja
volt helyére.A fiatal lelkész teljesen átadja magát az egyház szolgálatának.Ennek
következményében 1934-ben Sztojka Alexandr püspök a 31 éves Istvánt dékánnak(helytartónak)
nevezi ki,Dubovszkij falu helytartójává.Ez nagy felelősséget igénylő munka
volt,amely dupla időt vett igénybe.1941.április 1-től áthelyezík Nagy Kopányba
a Szőllősi járásba,ahol Istentiszteleti munkáját 1949.márciusáig tölti be.Éppen
ebben az évben éri a legtöbb támadás a görög-katólikus egyházat:kegyetlenül megölik
a Munkácsi Görög-Katólikus Egyház püspökét,Romzsa Tódort,a lelkészeket is üldözik
és kényszerítik a právoszláv hítre való áttérésüket.Mindez Bendász I.sem kerülte
el.Amikor már sokadjára mondott nemet a másik hít áttérésére,a házkutatása után
1949.május 27-én a házában a 11 éves Dániel fia és felesége láttára letartóztatták.Az
autóval,amelybe törvénytelenül önkényesen
bepakolták a csodálatos könyvtárát(a könyvtár ezután nyomtalanul eltünt),István
atyát is Ungvárra küldik az elkülönitőbe.A többórás vallatás és kérdések záporozásától
kimerült ember nem vesztette el hítét a Mennyei Atyában.A bírói döntés alapján
25 évi szabadságvesztésre ítélik és azt követően 5 évi megfigyelésre és ez idő
alatt esetleges törvény sértés esetén,teljes vagyonelkobzásra.Fegyveres kísérettel
küldték Lembergen,Kijeven,Brjánszkon Moszkván keresztül Kujbisevbe(Szamarába).1950.február
8-án a földinket a többi elitélttel együtt,teher vagonokba zárva átszállították
Zlatouszton,Ufán és más Urali városokon keresztül a Gulág lágereibe.Karaganda város
alatt épitkezéseken és kőszénbányában dolgoztatták.Az Isten itt is megmenti,nem
hagyja meghalni a nehéz munkában és éhségben.Egyik illegálisan elküldött levelében.1951.09.27.ezt
írja a feleségének:”Kedvesem!Nagyon fáj és nyugtalanít engem a gondolat,hogy ti
miattam éltek éhségben,nyomorban és félelemben a bármikori kitelepítésetek
miatt.Ez nagyon fájó nekem ,kedvesem!De nem tudtam másképp cselekedni.Nem
tudtam hítemet elveszíteni,áruló lenni.Ha így cselekedtem volna,nem segítettem
volna nektek,és jómagam a helytelen cselekedetem következtében élő halott lennék,a
bűntudatom már rég a sírba kergetett volna.A gyermekeinkre pedig újjal mutogatnának:Ezeknek
az apjuk is híttagadó ,áruló volt,aki nem volt képes a hítéért kiállni.Noha
szenvedéseim hatalmasak,de nem tudnak megtörni,lelkileg nagon rugalmas vagyok.Én
így cselekedtem.de tudom,nem piszkoltam be se magamat,se titeket.Az nyugtassa
tudatotokat,hogy ti is szereplői vagytok az én hítem megtartásának.Ti csak annyíban
segítsetek,hogy ne szenvegyjetek semmiben hiányt.És ez számomra nagyon fájó,hogy
el kellene,hogy tartsalak benneteket és helyette most ti tartyjátok bennem a
lelket.Éjjel és nappal csak rátok gondolok,rátok,akiket nagyon szeretlek a
magam módján,nem különösen kimutatva eddig azt.De én nagyon szerettelek és
szeretlek benneteket,de az Istent is nagyon szeretem.Nagyon nehéz volt számomra
meghozni a döntést,amelyet Isten javára hoztam meg,de ezt meg kell értenetek.”(Éppen
ezt a levelet olvasta fel Szabó Konstantin az emléktábla avatásán).
A lágerben titokban,hetente
egyszer és az Egyházi ünnepeken Bendász I.atya szent miséket tartott,keresztelt
és gyóntatott.Az Isten itt s megmenti,mert senki nem árulta el a lelkipásztort,nekünk
a találgatások maradnak,mi várt volna földinkre,ha erről tudomást szerez a láger
vezetősége.És már Sztállin halála után,1955,január 5-én a Moszkvai bizottság átnézte
aktáit és kiszabadult az őrizet alól.Szóval néhány hónappal előtte a Kárpátalyai
KGB nyomozója megismerte anyagát és bünösségét,amellyel Istvánt vádolták
,konstattálva:Semmilyen konkrét antipropogandát és agitációt nem végzett Bendász
a hívők körében,amely Szovjetellenes lett volna,a Szovejtúnió politikája és a
Kommunista párt ellen szólt volna,és az ő cselekedeteiben nem volt bűncselekmény.”Két
hét múlva súlyos betegen már Nagy Kopányban volt,a családjánál.Sokáig nem
tudott elhelyezkedni dolgozni,alkalmi munkákból tartotta fenn magukat.Ezért
Beregszászba költözött,ahol rokonai éltek,többek között apósa,Bacsinsky
Gyula.Mária feleségével közös
gyermekeik voltak lányaik:Katalin(1929),Magdolna(1932) és fiúk:Dániel(1938).
1956-tól a helyi hatalom engedélyével
és a KGB beleegyezésével, a volt lelkészek munkát vállalhattak,előzetes szerződés
alapján a latin xv-xIx századi iratok feldolgozásában,Beregszászban a Kárpátalyai
Megyei Irattárban(Archivumban).Vele eyütt dolgotzak itt Vaszócsik M.,Szoták.M.,és
Terbán M.,atyák is.11 hónap alatt ebben az állami hivatalban ő személyesen1437(!)kg
latin iratot dolgozott fel,11287 magyarázatot írt a szövegek-fordításaihoz.Ezeket
most az irattári szakértők és régészeti kutatók használják.
Váratlanul mindenki számára,még
a családtagokat is beleértve Bendász I.együtt Murányi M.-mel és Hira A.-val
1959.áprilisában elhagyják Kárpátalját és Karagandába utaznak,ahol misszionáriusi
munkát végeznek.Már március 16-án,ugyanabban az évben a helyi KGB osztály
munkatársa letartóztatja őt.Azzal a feltétellel helyezík szabadlábra,hogy ha
elhagyja Kazahsztánt.Városunkban a lelkészt megfelelő vizsgálatnak és kihallgatásnak vetik alá.Éjjeli
örként tudott csak elhelyezkedni egy építkezésen a Beregszászi Internátus-Iskolában(bentlakásos
iskola).Később ugyancsak éjjeli örként dolgozik az Élelmiszeripari Üzemben.Kromák
András a városi tanács küldötte,aki,mint szomszéd beszélt Pista bácsival(így
nevezte),el volt ragadtatva müveltségétől,aki minden bonyolult kérdésre értelmes
válaszokat adott.Ezért is fordult az atyához,akivel barátágban voltak a következő
kérdéssel:”Miért csak éjjeli őrként dolgozik ez az okos,jószándékú
ember?”Megkapta a választ, „ilyen időket élünk,de mikor minden megváltozík,róla
megérdemelten megemlékeznek,ha nem életében,akkor halála után feltétlenűl”.Így
is lett.
Amikor Bendász I,atya betöltötte
a 70-ik életévét nyugállományba ment,melynek pénzösszge havi 29 rubel volt.Nagy
lelki boldogságot jelentettek számára a titokban elvégzett misék éjjel
otthon,vagy a hívők házában.Még szertartásokat is végzett:keresztelőket,házasságkötéseket,temetéseket,a
fiatalságot katekizmusra tanította Beregszászban és azon kívűl.A görög-katólikusok még most is emlékeznek,hogy
a templomuk legalizációja után,hogy karolta fel morálisan és lelkileg abban az
időben a fiatal Szabó Konstantin lelkészt,aki a városi temetőben utolsóként végezte az első szentmiséjét a
szabad ég alatt(ezért nem véletlen,hogy éppen ő szentelte fel Bendász István
emléktábláját).
Még nagyon ösztönző a
lelkiismeretes kuató irodalmi munkája.Feldolgozta 1960-90-ig az 1943-48-ig összegyűjtött
Munkácsi püspöki könyvtár anyagait és megírta az alapmunkákat”A Munkácsi Görög-Katólikus
Egyház lelkészeinek életrajzai az ókori időktől 1949-ig”(itt körülbelül 8000
lelkész életrajza található).1997-ben Bendász Dániel fiának igyekezetének köszönhetően,
kutatása napvilágot látott és megjelent a”Munkácsi Görög-Katólikus Egyház és
szabadságharc 1849-1949 évek”c.könyve.
Érdemes megemlíteni egy kézirati
munkáját,amely nem került kiadásra,és,amit 1934-41 ig írt.”Novoszelice falú története
és krónikája”Ezekből a munkákból vett információkat Oficinszkij Román,a történelem
kutatás doktora,
az Ungvári Egyetem
professzora,amikor monográfiát készített e falú történetéről.A múltnak
szentelte „Kopánya falú krónikája”c.írását:munkájának rövíd leírását a
„Literaturnoje Voszkreszenje”(Irodalmi Vasárnap”)c.hetilapban található,1943-ban.Életének
utolsó három évében(felesége Mária Juljevna halála után,1988),amikor betegesebb
lett elővette a Gulág lágereiből hozott
visszaemlékezéseinek kézírati anyagát és nyomtatáshoz a nyomdának előkészítette „Öt év a szögesdrót mögött”,mely
kézíratnak a lágeri napló volt az alapja,amiket a börtönben írt.A fia magyar
nyelvre lefordította és 2000-ben Budapesten került kiadásra.( ez a mondat a cikk tényleges fordítása,biztos
forrásból tudom,hogy ezt a könyvet Bendász István, a nagypapám magyar nyelven írta,az
1-ső kiadás magyar nyelven történt így nem kellett fordítani, a nagybáttyám Bendász Dániel ukrán nyelvre fordította a könyvet,
a fordító megjegyzése).És 8 év után a „ Kárpáti”Ungvári kiadó 4 ezer példányban
ukrán nyelven adja ki a könyvet.A munkásságot Sasik Milán püspök áldotta
meg,aki egyszóval nemrég kapta meg az Ukrán állampolgárságot.Kutató munkája
apofézisei a kézíratok lettek,”A Munkácsi görög-katólikus egyház érkezése”és „A
Munkácsi egyház történetének kiegészítése”.Az utolsó munkáját nem tudta
befejezni.1991.augusztus 13-án elhunyt,lelkipásztori tevékenysége 64-ik évében.Az
oltári testvérünket a Beregszászi római-katólikus temetőbe helyezték végső
nyugalomba Vaszócsik M.,Margitics V.,Szabó K.,Bocskai Á.,Berec V.,Griscsenko
I.,HrabárT.,Tóth M.,Román I.atyák,több száz hívő ember országunk külömböző
szegleteiből.Fájó,hogy a vértanú-mártír a hítért halt meg és nem tudta megvárni
a rég várt hírt a rehabilitálásáról:ez 1991.augusztus 23-án volt.
A magyar nyelvre való fordítást Nemes Judit végezte
Bendász István és Bacsinszky Mária unokája és Bacsinsky Gyula és Kaminszky Irén
dédunokája,
Budapest 2012.december 08
 |
| Bendász István és unokája |
 |
Bendász Dániel |
.jpg)
