József BALOGH: "Dr. Bajza Fenczik Jenő tanár, vadászati szakíró, a Kárpáti Vadász szaklap felelős szerkesztője"

 

Dr. Bajza Fenczik Jenő tanár, vadászati  szakíró, a Kárpáti Vadász szaklap felelős szerkesztője, kynológus 1894-ben görögkatolikus papi családban Bereg vármegyében született

Apja, András1866-ban született Felsősárad faluban Ugocsa vármegye, Fenczik Andrdás (1820-1890) pap és Firczák Anna családjában. 1890-ben Pasteli János püspök szentelte pappá. Lelkipásztorként szolgált az Alsókaraszló irshava kerületi (1890-1892), a Nagylucska-ban (1892-1894), a zemplin megyei Velykyi Trniben (1894-1904) és a Perecsin kerületi Drugetháza (1904-1926). Ebben az időszakban a turyai esperes esperese is volt. A faluban halt meg. Drugetháza, 1926. augusztus 20 

Legeza Julia édesanyja Legeza de Bobrk címerébe tartozó nemesi családból származott, melynek családfája a XII. Ez a család sok papot, tanárt és haladó közéleti személyiséget adott vidékünknek. Ő született május 11, 1869 . Drugetháza, Perecsin kerületben Legeza József (1820-1890) és Anna Sakszun (1828-1884) pap családjában. Apja Csontos (1846-1848), Turjasebes (1848-1868), Drugetháza (1868-1872) és Turjavágás (1872-1890) falvakban szolgált papként. 

András Fenczik családjában Jenővnon kívül volt még egy fia,  István és lányai Julija - Szűcs  Elek) és Olga - Dr. Beszkid Sándor felesége. 

Felsőfokú tanulmányai befejezése után a Beregszászi Állami Gimnáziumban 1925-től 15 évig tanított földrajzot, történelmet, természetrajzot, honismeretet, magyar és latin nyelvet.

1926-ban egyik megalapítója és titkára volt a

4 éve hunyt el Dr. Lyavinecz Antal professzor főorvos, a Hodinka Antal Országos Ruszin Értelmiségi Szervezet volt elnöke

1934. június 12-én kilencedik gyermekként született a volóci polgári iskola igazgató családjában.A középiskolát Munkácson végezte, majd tanulmányait az Ungvári Állami Egyetem orvosi karán folytatta. 1957-ben  jeles minősítéssel diplomázott.

unkásságát Berezinka főorvosként kezdte. Két évre rá felvételt nyert a Kijevi Továbbképző Főiskolára, ahol sebészetből és aneszteziológiából szerzett szakminősítést.

Ezután aspiráns lett. Hála nyelvtudásának Prágában és Pozsonyban gyakorolta az altatóorvosi teendőket.

Antal 1964-ben kezdett asszisztensként dolgozni a Kijevi O

Dr. Popovics Tibor Miklós: "Ruszinokról"

 

Van ugyanis Közép- Európában egy szláv etnikum, amelyet több száz éve ruszinnak vagy rusznáknak neveznek, ennek ellenére szokatlanul nagy harcot kell vívnia azért, hogy külön szláv népnek ismerjék el és ne mossák össze se az oroszokkal, se az ukránokkal.

Már a ruszinoknak többféle elnevezésük is van: ruténok, kárpátukránok, rusznyákok, kisoroszok.A "ruszin" szó régi hagyományokra tekint vissza: egyfelől a „rusz” országrészeket jelentette, amelyek a mai Ukrajnát és Belorussziát ölelik fel, másfelől a Lengyel Királyságban és a Litván Nagyhercegségben alkalmazott írott nyelvet. Mindkét vonatkozásban ellentéte tehát az orosznak.Már 19. századi Habsburg Birodalomban is használták a "rutén" kifejezést - jóllehet következetlenül, rendszertelenül - az ukránok megjelölésére. Korszerűbb alkalmazásában a Kárpátok hegységeiben és hegyoldalain élő keleti-szláv népeket jelöli a szó.

A ruszinok
A ruszinok egy köztes szláv nép, Európa kellős közepén a Kárpát-medence olvasztó tégelyében, a Kárpátok hegyláncainak északi és déli lejtőin. Hazájuk, mely Kárpátaljai Rusz néven vált ismeretté a keresztúton terül el, ahol Ukrajna, Szlovákia és Lengyelország határai találkoznak. Magyarországon és a fent említett országokon kívül Európában még kisebb számban élnek ruszinok Romániában, Jugoszláviában,Csehországban és Németországban. Kanadában és USA-ban számuk mintegy 600ezer fő, Ausztráliában pedig 15ezer.Állítólag, hogy a ruszinok ősei fehér horvátok voltak. Konstantin görög császár 950-benazt írta, hogy lemkek és bolykok lakják a Bobinoju-hegy túloldalát, azt a

Ortutay Péter: "A PIROS HETES" Elbeszélések

Тartalom: Apiros hetes -  A kék ibolya szirma - A Kárpátontúl szálló - Eizenstein és Csinkvetti - Petrusz Öcsi hazatér - Meghívás beszélgetésre - Okszán - Plafonig érő karácsonyfa - A Margitsziget utca gyermekei - A Szpárták hősei - Ifjúságom legszebb madara - Apage Satanas - Egyforintos feketék - A borravaló - Buli az Igaz Szónál - Maruszja, ne! - Mariazelli motorosok - A selyemfiú - Gyima - Piroska a nagyvilágban - Bálint napi mese - A doktornő - Élet az Igat Szónál - Utószó

A piros hetes

I.

Budapestre beszökött az ősz. De csak a naptári, mert a nap már reggel is ragyogott, a levegő langyos, majd dél körül meleg, sőt, nagyon meleg volt, úgyhogy a tini lányok levették pulcsijukat, a derekukra tekerték, s a farmer nadrág felett pucér lett a hasuk, villant a válluk és hófehér fogsoruk, és még mellbimbójuk is kirajzolódott feszes kis trikójuk alatt. A többi nőnemű lény sem különb ebben a városban. A ballonkabát, a kardigán, a dzseki, mind lekerül a női testekről, a harisnya a lábakról, s a meztelen combok és mellek kavalkádja az egész város, mint a strand Nassauban. A pesti nőnek mindig melege van, s ennek megfelelően öltözik. Csak úgy ring az egész Pest-Buda. Itt nem hordanak a lányok, asszonyok melltartót. Minek? Az zavarná őket a mozgásban.

Az öregúr reggel hét harmincháromkor szokott felszállni a piros hetesre az Etele városközpontban, az Etele és a Tétényi út sarkán. Már megszokta. Mehetett volna egy félórával később, de a többi fővárosi embertől eltérően nem szeretett rohanni, nem szeretett csak úgy, szokta volt mondogatni, „beesni a munkahelyre”. Inkább indult egy kicsit korábban, hogy elkerülje a csúcsot és a dugókat, ami ezen a járaton gyakori, hisz a busz átszeli egész Pest-Budát, és ráadásul épp a legforgalmasabb helyen. No meg azért, hogy megérkezvén, körül nézhessen asztalán, rendezkedjen, és a napi munkára összpontosíthasson. Az öregúr a Hold irodalmi szerkesztőségben

Peter ORTUTAY: "GYERMEKKORI EMLÉKEK"

 

Lentebb apám emlékirataiból közöltem egy részletet, sokan lájkolták. Ezért most a saját "emlékirataimból" közlök egyet, ami elbeszélésként is olvasható. Egyébként az is. És hát kapcsolódik ahhoz is, amit apám átélt. És vele együtt, hét évig nélküle, mi is

Plafonig érő karácsonyfa

I.

– Tudod – mesélte egyszer Vili egyik eléggé gyakran előforduló őszinteségi rohamában a pince–hűs irsavszkáját kortyolgatva lent a Szkálában a korzón –mostanában valahogy újra meg újra végigélem, végig járom gondolatban a rég elmúlt dolgokat, és elmélázom rajtuk. Az összefüggéseken, jelentőségükön gondolkodom. Mert mi lenne, ha nem úgy történik. Hanem valahogy másképp. Például, ha felpakolunk, és megyünk, elfutunk a nagyvilágba. És nem hagyjuk, hogy így a nyakunk közé csördítsen ostorával, vagy inkább kupán vágjon a bunkójával a történelem. Most is itt ülnék, és veled borozgatnék? Nyilván nem. Ám az is lehet, hogy amit ma az élettörténetem egy részének képzelek, az csak a mostani gondolkodásom szerint formált kép az életemről. De mégis csak az enyém, és nem a másé. És nekem valahogy fontos és érdekes. Mindig érdekes. Akkor is, ha – kívülállóként szemlélve – az események, melyek nekem most olyan fontosnak tűnnek, valójában mégsem azok. Hanem éppenséggel hétköznapiak, sorsszerűek. S ami történt, az megtörtént, így történt. Mert hát ez egy olyan vidék. És az élet amúgy sem nyalóka, mondogatta volt édesanyám, ha valamiért panaszkodtam. Hisz tudod te azt magad is. De azért hadd meséljek. Nincs ellenedre? – kérdezte udvariasan, de teljesen fölöslegesen. Mert ha Vili beszélni akart, akkor beszélt is. Nem volt erő, mely ilyenkor leállította volna. Ezért csak úgy foghegyről vetettem oda neki, hogy „nincs,” s én is húztam egyet a boromból. Így hát folytatta.

Szegény édesanyám többször is mondta életében, hogy akkor volt a legboldogabb, amikor első gyermeke megszületett. Ez egy

Fenczik István igazi hazafi Kárpátalja

 

Fenczik István görögkatolikus lelkész nemcsak hitvallóként, hanem tehetséges tudósként, tehetséges zenészként, igazi hazafiként és a Kárpátaljai Oroszország egyik legambiciózusabb közéleti és politikai személyiségeként is belépett térségünk történelmébe. század felében vezető szerepet játszanak a régió életében. Életének 53 évében (1892.10.13-1946.03.30) tevékeny és sokrétű volt. A Munkács megyei Nagy Luchky faluban született egy görögkatolikus pap családjában.

Kárpátalja történetét és a görögkatolikus papok családjainak genealógiáját kutatva észrevettem, hogy Fenczikről nagyon keveset tudunk. Alapvetően csak politikai tevékenységét írják le. Úgy döntöttem, hogy pótlom ezt a hiányt. A tanulmányból egyébként kiderült, hogy István atya nagymamám, Bacsinszky Katalin unokatestvére volt a Szakszun papi családból. 

CSALÁD 

Apja, András1866-ban született Felsősárad faluban Ugocsa vármegye, Fenczik Andrdás (1820-1890) pap és Firczák Anna családjában. 1890-ben Pasteli János püspök szentelte pappá. Lelkipásztorként szolgált az Alsókaraszló irshava kerületi (1890-1892), a Nagylucska-ban (1892-1894), a zemplin megyei Velykyi Trniben (1894-1904) és a Perecsin kerületi Drugetháza (1904-1926). Ebben az időszakban a turyai esperes esperese is volt. A faluban halt meg. Drugetháza, 1926. augusztus 20 

Legeza Julia édesanyja Legeza de Bobrk címerébe tartozó nemesi családból származott, melynek családfája a XII. Ez a család sok papot, tanárt és haladó közéleti személyiséget adott vidékünknek. Ő született május 11, 1869 . Drugetháza, Perecsin kerületben Legeza József 

(1820-1890) és Anna Sakszun (1828-1884) pap családjában. Apja Csontos (1846-1848), Turjasebes (1848-1868), Drugetháza (1868-1872) és Turjavágás (1872-1890) falvakban szolgált papként.

Kárpátaljáról érkezett Szabó Konstantin görögkatolikus pap szülőföldje magyarságának, egyházának megpróbáltatásokkal teli múltjáról, felzárkózó jelenéről, illetve reményteli jövőjéről beszélt tanúságtételében az Eucharisztikus Kongresszuson.

 Mekkora önfegyelem kell ahhoz, hogy életed legnagyobb pillanatát a testvéreddel se oszd meg! – konferálták fel az Eucharisztikus Kongresszus hétfői programján a kommunista Szovjetunióban titokban, a családtagok tudta nélkül felszentelt kárpátaljai görögkatolikus papot, Szabó Konstantint, aki megjegyezte, a Munkácsi Görögkatolikus Egyházmegyében az Ungvári Unió 375. évfordulóját, az egyházmegye 250 évvel ezelőtt történt kanonizációját, valamint Romzsa Tódor vértanú püspök boldoggá avatásának 20. emlékünnepét is ebben az évben ünneplik.

Romzsa meggyilkolása mérföldkő volt

1944 októberében a szovjet hadsereg megszállta az akkor Magyarország részét képező Kárpátalját, ahol azzal szembesültek, hogy ott a Munkácsi Görögkatolikus Egyházmegye a domináns, amit a fiatal, alig egy hónapja szentelt püspök, Romzsa Tódor irányít. A Lembergi és Sztaniszlávi Görögkatolikus Egyházmegyéket addigra már beolvasztották az orosz pravoszláv egyházba, de ezt a kárpátaljai görögkatolikusokkal nem sikerült megtenni, ezért Romzsa püspököt meggyilkolták.

Megfogyva bár, de törve nem

A merénylet még