Duliskovics Viktor, a Szent Mihály arkangyal tiszteletére szentelt turjaremetei templom mártír parochusa 1917. október 19-én született Maszárfalván. Édesapja Duliskovics Eumén görögkatolikus pap volt.
Az elemi népiskolában Galamboson, majd az ungvári gimnáziumban 8 évet tanult. 1935-ben édesapját Szolyvára nevezték ki parochusnak, így Viktort átíratták a munkácsi gimnáziumba.
1936-ban érettségizett és az Ungvári Papi Szemináriumban folytatta tanulmányait. 1941. június 12-én Sztojka Sándor munkácsi megyéspüspök pappá szentelte.
Papi pályáját Kenézpatakon kezdte az Ilosvai járásban, ahol 1946-ig szolgált. A szovjet hadsereg bejövetele után a falu hívei egyhangúlag választották meg a görögkatolikus Viktor parochust küldötté a Néptanács I. Kongresszusára.
1946-ban Romzsa Tódor munkácsi megyés püspök kinevezte Viktor papot Turjaremetére parochusnak.
Az egyházmegye hivatalos betiltása után is kitartott, bár családjával együtt el kellett hagynia egyházközösségét. Munkához sem jutott.
Édesapját, Duliskovics Eumént ekkor már hűségéért letartóztatták. 1949. május 26-án őt is börtönbe zárták. 25 év szabadságvesztésre, 5 év jogfosztásra és vagyonelkobzásra ítélték.
A lvovi elosztó börtönből Kijeven keresztül a kazahsztáni munkatáborokba irányították. A Kengir-Dzsezkazgàni rézbányába dolgozott.
1954. május 16-án a kengiri tábor sztrájkolni kezdett. Duliskovics atya a lázadás letörése során július 26-án haslövés által vesztette életét.
A kengiri eseményekről, okairól, a mintegy 700 meggyilkolt és sebesült áldozatról igen részletesen szól Szolzsenyicin GULÁG-szigetcsoport című közismert könyve.
A mártír Duliskovics Viktort 1992. július 24-én rehabilitálták.
.jpg)
