Bacsinszky András munkácsi görögkatolikus püspök, a 18. század ruszin történelem és művelődés kiemelkedő alakja 1732. november 14-én Vadászfalván született. Apja Tivadar Ungvár megyei lelkész volt.
Ungváron kezdte tanulmányait a jezsuitáknál, bölcsészetet és teológiát a nagyszombati papneveldében végezte.
Felszentelése után Hajdúdorogon lelkész, esperes és főesperes. 17 évi működése után Ungváron kanonokká léptették elő. Járt Mária Teréziánál, és annyira megnyerte a kegyét, hogy főnökének elhunyta után, 1772-től munkácsi püspökké nevezték ki.
Az uralkodónő az Ungváron eltörölt jezsuita rend zárdáját, templomát, a hozzátartozó épületeket, kerteket és a várat a munkácsi püspökségnek adományozta.
1776-ban tapolcai apát címet kapott és az ehhez tartozó javadalmakban részesült. Szatmár központtal külhelynökséget alapított. Kassán is ezt tette, amely később Eperjesre került.
Ungváron a jezsuita központot tetemes anyagi ráfordítással görögkatolikus templommá és püspöki lakhellyé alakították át. Az ungvári várban papneveldét hoztak létre, 5 professzor és 60 papnövendékre való jövedelemmel látták el.
Kormányzása utolsó évében az intézetben már minden tantárgyat latinul adtak elő. 9000 kötetből álló könyvtárat hagyott utódaira. Egyébként az értékesebb példányok most Moszkvában, Kijevben és Lembergben találhatók.
Az új székesegyházat 1780. október 15-én szentelték fel gróf Andrássy István püspök jelenlétében.
Sokat fáradozott a rutén anyanyelvi oktatás megszervezéséért. Több tehetséges ifjú továbbképzését pártfogolta. A jénai minrológiai társaság 1804-ben választotta tudós tagjává.
Bacsinszky András püspököt 77 éves korában, 1809. november 7-én Ungváron érte a halál és itt helyezték örök nyugalomba.
.jpg)
