Duliskovics Viktor, a Szent Mihály arkangyal tiszteletére szentelt turjaremetei templom mártír parochusa 1917. október 19-én született Maszárfalván. Édesapja Duliskovics Eumén görögkatolikus pap volt.
Görömböly ma Miskolc része, de mint önálló településnek is komoly múltja van. Hallottatok már Bacsinszky Andrásról, az itt élő ruszinokról vagy a helyi hagyományokról?
A Görömböly név eredete
Nyelvészeink nagyon sok ősmagyar szót "szlávosítanak", mintha nem lenne elég a környező országok történelemhamisítása. Például a Görömböly szóról is több helyen olvastam, hogy szláv eredetű.
A Görömböly szó arra utal, hogy dombok ölelik körbe a helységet.
,,A rajta levő göröngyök miatt egyenetlen, nem sima, rögös felületű hely."
(A magyar nyelv értelmező kéziszótára)
,,Görömbölynek már a neve is olyan kedves mint a fekvése, amennyiben a dimbes-dombos, görömbös, görbe tájra utal." - írja Szunyogh László Miskolc Megyei Jogú Város főépítésze.
Hát persze, gyönyörű régies magyar szavunk a Görömböly, de ebből is - ahogy említettem - szláv eredetű szót "hámoznak" ki valahogyan nyelvészeink.
Görömböly magyar falu volt évszázadokon keresztül, a Rákóczi szabadságharc idején dúló nagy pestisjárvány alatt néptelenedett el, a magyar lakosságot ruszin, majd később tót nemzetiségű családokkal pótolták.
Görömböly címere. Forrás: Wikikönyvek
Apja, András1866-ban született Felsősárad faluban Ugocsa vármegye, Fenczik Andrdás (1820-1890) pap és Firczák Anna családjában. 1890-ben Pasteli János püspök szentelte pappá. Lelkipásztorként szolgált az Alsókaraszló irshava kerületi (1890-1892), a Nagylucska-ban (1892-1894), a zemplin megyei Velykyi Trniben (1894-1904) és a Perecsin kerületi Drugetháza (1904-1926). Ebben az időszakban a turyai esperes esperese is volt. A faluban halt meg. Drugetháza, 1926. augusztus 20
Legeza Julia édesanyja Legeza de Bobrk címerébe tartozó nemesi családból származott, melynek családfája a XII. Ez a család sok papot, tanárt és haladó közéleti személyiséget adott vidékünknek. Ő született május 11, 1869 . Drugetháza, Perecsin kerületben Legeza József (1820-1890) és Anna Sakszun (1828-1884) pap családjában. Apja Csontos (1846-1848), Turjasebes (1848-1868), Drugetháza (1868-1872) és Turjavágás (1872-1890) falvakban szolgált papként.
András Fenczik családjában Jenővnon kívül volt még egy fia, István és lányai Julija - Szűcs Elek) és Olga - Dr. Beszkid Sándor felesége.
unkásságát Berezinka főorvosként kezdte. Két évre rá felvételt nyert a Kijevi Továbbképző Főiskolára, ahol sebészetből és aneszteziológiából szerzett szakminősítést.
Ezután aspiráns lett. Hála nyelvtudásának Prágában és Pozsonyban gyakorolta az altatóorvosi teendőket.
Antal 1964-ben kezdett asszisztensként dolgozni a Kijevi O
Van ugyanis Közép- Európában egy szláv etnikum, amelyet több száz éve ruszinnak vagy rusznáknak neveznek, ennek ellenére szokatlanul nagy harcot kell vívnia azért, hogy külön szláv népnek ismerjék el és ne mossák össze se az oroszokkal, se az ukránokkal.
Тartalom: Apiros hetes - A kék ibolya szirma - A Kárpátontúl szálló - Eizenstein és Csinkvetti - Petrusz Öcsi hazatér - Meghívás beszélgetésre - Okszán - Plafonig érő karácsonyfa - A Margitsziget utca gyermekei - A Szpárták hősei - Ifjúságom legszebb madara - Apage Satanas - Egyforintos feketék - A borravaló - Buli az Igaz Szónál - Maruszja, ne! - Mariazelli motorosok - A selyemfiú - Gyima - Piroska a nagyvilágban - Bálint napi mese - A doktornő - Élet az Igat Szónál - Utószó
A piros hetes
I.
Budapestre beszökött
az ősz. De csak a naptári, mert a nap már reggel is ragyogott, a levegő
langyos, majd dél körül meleg, sőt, nagyon meleg volt, úgyhogy a tini lányok
levették pulcsijukat, a derekukra tekerték, s a farmer nadrág felett pucér lett
a hasuk, villant a válluk és hófehér fogsoruk, és még mellbimbójuk is
kirajzolódott feszes kis trikójuk alatt. A többi nőnemű lény sem különb ebben a
városban. A ballonkabát, a kardigán, a dzseki, mind lekerül a női testekről, a
harisnya a lábakról, s a meztelen combok és mellek kavalkádja az egész város,
mint a strand Nassauban. A pesti nőnek mindig melege van, s ennek megfelelően
öltözik. Csak úgy ring az egész Pest-Buda. Itt nem hordanak a lányok, asszonyok
melltartót. Minek? Az zavarná őket a mozgásban.
Az öregúr reggel hét harmincháromkor szokott felszállni a piros hetesre az Etele városközpontban, az Etele és a Tétényi út sarkán. Már megszokta. Mehetett volna egy félórával később, de a többi fővárosi embertől eltérően nem szeretett rohanni, nem szeretett csak úgy, szokta volt mondogatni, „beesni a munkahelyre”. Inkább indult egy kicsit korábban, hogy elkerülje a csúcsot és a dugókat, ami ezen a járaton gyakori, hisz a busz átszeli egész Pest-Budát, és ráadásul épp a legforgalmasabb helyen. No meg azért, hogy megérkezvén, körül nézhessen asztalán, rendezkedjen, és a napi munkára összpontosíthasson. Az öregúr a Hold irodalmi szerkesztőségben