József Holovács püspök halálának 25. évfordulója.

József Holovács püspök élete és szolgálata

 Ez a József  Holovács (Йосиф Головач), a Munkácsi Görögkatolikus Egyházmegye segédpüspökének életét, titkos szolgálatát és örökségét tekinti át, különös tekintettel a szovjet elnyomás időszakára. 

Születés és családi háttér:

·         József   Holovács 1924. augusztus 11-én született Imsticsó (Імстичово) faluban (ma Huszt járás, Kárpátalja) Ștefan Holovács pap és Irina Lyakhovics családjában.

·        Mélyen keresztény nevelést kapott, amely meghatározta élete további útját. Szülei támogatták spirituális fejlődését.

·        Családja mindkét ágon papi gyökerekkel rendelkezett, ami befolyásolta hivatásválasztását. Ő volt a legidősebb a négy gyermek közül. Apja korán, 1942-ben elhunyt, ami miatt  József  nek már 20 évesen felelősséget kellett vállalnia a családért.

Korai papi szolgálat és a földalatti egyház:

szeptember 14-én Munkácsi Teodor Romzsa (Теодор Ромжа) boldog vértanú püspök szentelte pappá. Ez volt Teodor püspök utolsó papi szentelése, aki másfél hónapon belül vértanúhalált halt.

·        1949-ig Jarok (Ярок) faluban szolgált. Teodor püspök meggyilkolása után  József   atyának titokban kellett folytatnia papi szolgálatát a szovjet elnyomás miatt.

·        1949-től 1984-ig civil foglalkozásokban dolgozott (erdőgazdálkodásban, majd felcserként orvosi intézményekben Kárpátalján, többek között tuberkulózis-diszpenzerben Ungváron), de továbbra is titokban, "mély konspirációban" szolgálta a híveket éjszakánként: gyóntatott és isteni liturgiákat mutatott be otthonokban. Egyik fia elmondása szerint apja gyakran két-három hétig távol volt otthonról a munkája miatt.

·        "Jó pásztor életét adja juhaiért" (Jn 10,11) – Holovács püspök szolgálata a Munkácsi Görögkatolikus Egyházmegye egyik legnehezebb időszakára esett.

·        A szovjet totalitárius időkben Holovács püspök háza valójában egy "kis templommá" vált, ahol titokban tartottak liturgiákat, esketéseket és keresztelőket.

Püspökké szentelés és titkos tevékenység:

március 15-én, Karagandában (Kazahsztán,

Drugetháza (Zárécsovo) faluban, Perecsenyi járásban szolgáló görögkatolikus papság történetét át a legkorábbi időktől 1949-ig.

 

Ez az átfogó áttekintés bemutatja Drugetháza falu vallási és társadalmi életének alakulását a papságon keresztül, kiemelve a hit, az oktatás, a kultúra és a politikai küzdelmek összefonódását a Kárpátalján. Különösen dr. Sztefan Fencsik alakja rajzolódik ki rendkívül sokoldalú és tragikus személyiségként, aki aktívan részt vett a ruszin nemzeti mozgalomban és a kulturális életben, és mártírhalált halt a szovjet elnyomás idején.

1. Drugetháza falu és templomának története

·        Első említés: A falu első írásos említése 1551-ből származik, egy latin szövegben, amely „Zaricza érkezéséről Ungba” szól. A név eredete a „határon túli” elhelyezkedésre utal, mivel a falu az Ung folyó túloldalán fekszik.

·        A templom:Régi templom: 1751-ben a faluban egy fából készült Szűz Mária Születése templom állt, három haranggal és az összes ikonnal.

·        Jelenlegi templom építése: A mai kőből épült templom a régi, fa templom helyén áll. „Hasonlóan más 18. századi templomokhoz, az épület jó arányokkal, karcsú toronyvonalakkal és gyönyörű elhelyezkedéssel rendelkezik egy dombon. A templom falait 1765-ben emelte Matěj Teodorovics helyi plébános erőfeszítéseinek köszönhetően.”

·        Díszítés és felújítás: Az építkezés történetéről az ikonosztáz hátoldalán olvasható szöveg tanúskodik: „Ez az isteni templom 1770-ben épült, az ikonosztázt és az oltárt 1809-ben fafaragó Duhnovics, az ikonfestő pedig Tyimofej Kagarszkij faragta és festette. Plébános: V. Ivaskovics, kurátorok: Micu M., Bodak V., Bodak F., Gerics M., Kerecman F. Az isteni templomot 1859-ben festette ki, az oltár és a szószék F. Vidra ikonfestő, Avguszt Szvoboda festő és F. Povoli ötvös munkája volt. Ezt a jótékony cselekedetet V. Medveczkij plébános és vikárius idejében végezték el, kurátorok: Kerecman G., Mulesa M. az egész közösség, különösen Mulesa F., Csilippka M., Mulesa P., Klin I., Mulesa V., Bodak F. segítségével.”

·        Harangok: 1905-ben Ungváron, F. Égért öntödéjében vásároltak harangokat 5500 koronáért. Egy kis harang „IN DEORUM JESUS NAZARENI 1750” felirattal megmaradt a régi készletből.

2. A Drugetházaban szolgált plébánosok listája (kronológiai sorrendben)

A dokumentum részletes listát nyújt a Drugetházaban szolgált plébánosokról 1704-től 1949-ig. Néhány kiemelt név:

·        1755 – 1775 Teodorovics Matěj (aki a templom falait építtette)

·        1801 – 1825 Ivaskovics Vaszil

·        1825 – 1847 Bacsinszky Mihály

·        1848 – 1857 Bacsinszky Ireny (Mihály fia)

·        1858 – 1868 Medveczkij Vaszil

·        1868 – 1872 Legeza Jozef

·        1872 – 1884 Soltész Alekszandr

·        1885 – 1902 Dudinszkij Tyivadar id.

·        1902 – 1904 Dudinszkij Tyivadar ifj. (apja halála után)

·        1904 – 1926 Fencsik Endre (Andrej (Turjáni esperesség dékánja is volt)

·        1926 – 1927 dr. Fencsik Sztefan (Endre fia)

·        1927 – 1937 Jenkovszkij Endre 

·        1937 – 1949 Hribovszky Vaszil

A Paulisinecz Pedagógus és Zenész Dinazstia Bevezetés

 A Paulisinecz család történetét és örökségét vizsgálja, elsősorban a pedagógia és a zene területére fókuszálva, A Paulisinecz dinasztia egy többgenerációs család, amely mélyen gyökerezik Kárpátalján, és jelentős mértékben hozzájárult a helyi oktatáshoz és kulturális élethez

A dinasztia Ivan Paulisinecz kezdődik (született 1863), aki feleségével, Julia Hurejjel (nemesi családból származó) együtt 11 gyermeket nevelt. Ezeknek a gyermekeknek a többsége tanár lett, megalapozva ezzel a család pedagógiai örökségét a Perecseny régióban. A család figyelemre méltó tagjai között szerepel Mykola Paulisinecz (1888-1954), aki kórust alapított és népszerűsített; Mykola Paulisinecz(1928-2008), kiemelkedő oktatási vezető és lokalista; Ivan Krajnyk (1922-2003), aki jogi diplomája ellenére a zenének szentelte magát és kórusokat vezetett; és Myroslav Csaykovsky (1927-1995), orvos és elismert kórusvezető, aki nagyban hozzájárult a helyi zenei élethez. A források kiemelik a család elkötelezettségét a közjó iránt, a kihívások ellenére is, és azt, hogy örökségüket a következő generációk is viszik tovább.

Ivan Paulisinecz (1863-1918) tekinthető a Paulisinecz pedagógiai dinasztia alapítójának. Haláláig a turja-pasikai faluban dolgozott tanárként.

Ivan Paulisinecz felesége, Julia Hurej, az Antalóczy de Antalócz nemesi családból származott. Ez a család 1628. november 15-én kapta meg nemesi oklevelét II. Ferdinánd királytól Bécsben.

Mykola Paulisinecz (sz. 1888) Szinjon Szilvai pappal együtt egy négytagú falusi kórust hozott létre Vorocsivóban. A kórus a múlt század harmincas éveiben triumfálva lépett fel Ungváron, Eperjesen és Kassán.

Mykola Paulisinecz (sz. 1928) iskolaigazgatóként és az oktatási osztály vezetőjeként végzett gyümölcsöző szervezői és pedagógiai munkát. Ugyanakkor "igazságkedvelő és nyíltsága" miatt többször kegyvesztetté vált a pártvezetésnél, és lefokozták, de ez nem törte meg kreatív aktivitását.

Ivan Krajnyk (sz. 1922) eredetileg jogi diplomát szerzett a Budapesti Egyetemen. Azonban gyermekkorától fogva vonzódott a zenéhez, és végül ennek szentelte magát, amatőr zenei csoportokat szervezett és vezetett, valamint zenét szerzett.

Myroslav Csaykovsky (sz. 1927) orvosként szülészeti osztályon, majd a járási kórház főorvosaként dolgozott Szvaljaván, jelentősen bővítve és javítva az egészségügyi létesítmények hálózatát. Emellett kiemelkedő zenész volt, aki 42 éven át vezetett egy kórust, és egy görögkatolikus egyházi kórust is alapított.

Stefan Paulisinecz (sz. 1900) 1944-ben kénytelen volt elmenekülni Csehszlovákiába. Ott tragikusan életét vesztette 1946-ban.

Marta Paulisinecz (sz. 1912) 1944-ben Budapestre költözött. Ott folytatta oktatói pályáját, orosz nyelvet tanított az egyik budapesti egyetemen.

Amellett, hogy sokan tanárok voltak, a Paulisinecz dinasztiában orvos (Myroslav Chaykovsky), gyermekotthoni nevelő és vezető (Nadia Paulisinecz, Lyuba Oprendyk), iskolaigazgató és oktatási osztály vezetője (Mykola Paulisinecz sz. 1928), erdészeti kombinát vezetője (Yosyf Paulisinecz), valamint filatelista és lokalista (Mykola Paulisinecz sz. 1928) is megtalálható.

Szvaljava városa Myroslav Csaykovsky nevét egy utcának adta, bejegyezték a város díszpolgárai közé, és egy domborművet is elhelyeztek a városi tanács épületén a Szvaljava régió kiemelkedő személyiségeinek galériájában.

Dr. Lyavinecz Marianna a Fővárosi Ruszin Nemzetiségi Önkormányzat volt elnöke, a Ruszin Értelmiségi Egyesület egyik alapítója.

Dr. Lyavinecz Marianna, a Fővárosi Ruszin Nemzetiségi Önkormányzat volt elnöke, a Ruszin Értelmiségi Egyesület egyik alapítója, nyugalmazott pedagógus, gyermekorvos 1941. május 6-án értelmiségi családban született Szentmiklóson. Édesapja jogász, édesanyja tanítónő volt.

Nagyapja Gyurkó Gyula görögkatolikus pap, ezért gyermekként vallásos nevelésben részesült. Az elemi iskolát helyben, a középiskolát Munkácson végezte aranyéremmel.

Az Ungvári Állami Egyetem orvosi karán folytatta tanulmányait. Aktív volt a közéletben. Diplomaosztás után hazatért, de nem maradt sokáig.

Megismerkedett dr. Lyavinecz Antal főorvossal, aki akkor aspiráns volt. Két hét udvarlás után összeházasodtak és a nászéjszakát már a Kijev felé robogó vonaton töltötték.

Antal egy volóci iskolaigazgató kilencedik gyermeke, akinek a bátyja, Iván Prága görögkatolikus püspöke lett.

A doktor úr altatóorvosként dolgozott és közben tudományos kutatásokat végzett. Számos publikációja jelent meg. Disszertációját is ebben a témában írta. 1982-ben védte meg. Ezután a Kijevi Orvostudományi Egyetem professzoraként működött.

Marianna egy gyermekotthonban helyezkedett el. Megszülte Istvánt, majd Marianna lányát. Később az egészségügyi szakiskolában gyógyszertant tanított és gyermekorvos volt.

Вüszkék vagyunk rá! Ma lenne 87 éves, de már két hónapja nincs közöttünk dr. Popovics Tibor Miklós

Вüszkék vagyunk rá!
Ma lenne 87 éves, de már két hónapja nincs közöttünk dr. Popovics Tibor Miklós nyugalmazott egyetemi tanár. A Magyarországi Ruszin Kutatóintézet volt igazgatója 1938. május 5-én Herincsén született.

Szülei tanítók voltak egy huszti ruszin iskolában. Hat évesen elvégezte az első osztályt ruszin nyelven. 1945-ben a szovjetek megszüntették a nemzetiségi iskolákat. Tibornak újra kellett oroszul tanulnia.

Szülei munka nélkül maradtak. Beregszászba költöztek, ahol a Prágában szerzel diplomájuk a magyar nyelven való oktatáshoz alkalmas volt. A gyerek pedig orosz nyelven tanult tovább.

Érettségi után, 1956-ban felvették a Moszkvai Lomonoszov Egyetem földrajz szakára. Tanulmányait dicséretesen végezte. Diplomázás után a külügyminisztériumból kapott állásajánlatot, de ő nem élt a lehetőséggel.Visszatért vidékünkre, ahol a szakmában nem tudott elhelyezkedni, ezért az Inturiszt Utazási Idegenforgalmi Vállalatnál alkalmazták.

100 éve a Munkácsi görögkatolikus egyházmegye püspökének születésnapja Holovács József

 

1924. augusztus 11-én papi ruszin családban Holovács István és Lyachovics Irén gyermekeként Miszticén született.

Tanulmányait  helyben és az ungvári papneveldében végezte. 1947.  szeptember 14-én Romzsa Tódor püspök szentelte pappá.

A rahoncai Nagy Szent Bazil  templom parókusa lett. Két évet szolgált itt, Árok és Sztripa falvakban.

1949. június 6-án, a Szentháromság ünnepén mutatta be utolsó Szent liturgiáját Rahoncàn. Ezután a szovjet hatóságok bezáratták a görögkatolikus templomokat.

Elköltözött a faluból és Felsődomonyán telepedett le. Fizikai munkásként dolgozott. Megbetegedett és  kórházba került, ahol később ápolóként működött.

Feleségével, Hladonyik Erzsébettel négy gyermeket neveltek: Lászlót, Józsefet, Máriát és Alexandrát. Neje 1979. július 1-jén hunyt el.

József atya lelkiismeretesen végezte titokban  papi hivatását, ezért az egyházmegye elöljárói úgy döntöttek, hogy előléptetik. 1983. március 15-én Chira Sándor püspök karagandai lakásán Holovács Józsefet püspökké szentelte.

1984-ben nyugdíjba ment és a szabadidejét az egyháznak szentelte. Felsődomonyai lakásán teológiai tanfolyamot szervezett. Papnövendékeket készített fel, akiket Chira Sándor titokban szentelt pappá.

1989 tavaszán a görögkatolikusok keresztutakat végeztek. Ősszel a hatóságok elismerték a Munkácsi Görögkatolikus Egyházmegyét. Szemedi Iván ordinárius mellett Holovács  József és Margitics Iván segèdpüspökökre hárult az új egyházi közösségek megszervezése, koordinálása.

A hivatalos állami bejegyzéseket, az egyházi ingatlanok visszavételét és egyéb adminisztrációs teendőket végeztek.

Akkor vették újra birtokba az ungvári székesegyházat, a munkácsi  Mária Mennybemenetele templomot, illetve egy sor vidéki Isten házát.

1990 virágvasárnapján, az atya 41 év után újra Rahonca parókusa lett. A Munkácson megszervezett  papi szeminárium rektora volt.

Holovács József 2000. június 18-án,76 éves korában hunyt el Felsődomonyán.

Szívünkben őrizzük emlékét, Isten nyugosztalja!

Popovics Tibor-Miklos ma ünnepli 85. születésnapját. (Fotó és videó)

 

Popovics Tibor 1938. május 5-én született a Kárpátaljai  Horincsevo faluban, tanárok – Tibor Popovics és Yolana Kaszarda – családjában. Ő maga nem büszkeség nélkül beszél saját származásáról: "A Kárpát-Duna-medencében az etnikai keveredés tipikus terméke vagyok, hiszen magyar, ruszin, szerb, horvát, olasz nemzeti gyökerekkel rendelkezem. Vallási szempontból pedig Ortodox, görög-katolikus, katolikus gyökerek”.

Az ifjú Tibor-Miklosh középfokú tanulmányait felváltva Khusztában, a beregszászi körzetben lévő Velika Biganában és végül Beregszászban szerezte, ahol 1955-ben a 2. számú orosz tannyelvű iskolában érettségizett. Gyermekkorával párhuzamosan változtak a rendszerek és a határok a térségben. Csehszlovákiában született T.-M. Popovics Magyarországon töltötte idejét, már a Szovjetunióban kezdett felnőni.

1956-ban a T.-M. Popovics a Moszkvai Állami Egyetem Földrajzi Karának hallgatója M. V. Lomonoszov, amely után 1961-ben gazdaságföldrajz szakos oklevelet kapott. 1965-ben Popovics posztgraduális tanulmányokat folytatott a Moszkvai Állami Egyetem Földrajzi Karának Külföld Szocialista Államok Gazdaságföldrajzi Tanszékén. Posztgraduális tanulmányai befejezése után megvédték a földrajzi tudományok kandidátusi diplomáját "Magyarország élelmiszeriparának területfejlesztésének kérdései".

1969-ben a T.-M. Popovics a Magyar Népköztársaságba költözött, ahol hamarosan a budapesti Élelmiszeripari Gazdaságtudományi Intézet kutatója, 1974-ben pedig a Budapesti Tudományegyetem Természettudományi Kara Általános Gazdaságföldrajz Tanszékének adjunktusa lett. Loranda Etvesha, ahol 1991-ig dolgozott fő tevékenységével párhuzamosan szabadidejében T.-M. Popovics továbbra is kalauzként dolgozott magyar és orosz nyelvű csoportok számára. 1991-ben kétéves továbbképzés után idegenforgalmi közgazdász oklevelet kapott.

1991-ben, miután a Budapesti Tudományos és Gazdasági Egyetem Gazdaságtörténeti Tanszékén a Közép- és Kelet-Európa Kutatási Akadémiai Központ kutatója és tanára lett, Popovics nagyobb figyelmet szentelhet magának a történettudománynak. Különösen olyan tudományágakat olvasott, mint "Közép- és Kelet-Európa államainak gazdaság- és társadalomtörténete a XIX-XX. században". és „Nemzeti ideológiák és oldalon 106. Emellett 1991-től 1996-ig, nyugdíjazásáig tudományos kutatásokat végzett a volt Szovjetunió és Jugoszlávia köztársaságainak gazdaság- és társadalomtörténetével.